Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Ortiz, Simon J.: Spreading Wings on Wind

Ortiz, Simon J. portréja

Spreading Wings on Wind (Angol)

                    a plane ride from Rough
                    Rock to Phoenix Winter
                    Indian 1969
 
I must remember
that I am only one part
among many parts,
not a singular eagle
or one mountain. I am
a transparent breathing.
 
Below are dark lines of stone,
fluff of trees, mountains
and the Earth's People - all of it,
the Feather in a prayer.
 
Faint, misty clouds,
a sudden turbulence,
and steady, the solid earth.
 
"It looks like a good road”
from Pinon to Low Mountain.
It branches off to First Mesa
and then Second and Third Mesa.
The Hopi humanity
which is theirs and ours.
 
Three of the Navajo Mountains
in our vision, 'Those mountains
over there, see their darkness
and strength, full of legends,
heroes, trees, the wind, Sun”
East, West, North, and South.
 
Those Directions and Mountains.
Mountain Taylor, San Francisco Peak,
Navajo Mountain, Dibentsaa.
The Navajo mind must have been
an eagle that time.
 
Breathe like this on the feather
and comfood like this, this way.
 
Sometime before there were billboards
advertising Meteor Crater,
there must have been one hell of a jolt,
flame and then silence.
After many years, flowers and squirrels,
snow streaking down inside the cone.
 
Over Winslow is the question,
"Who the hell was Winslow, some cowboy?"
A miner? Surveyor? Missionary?
The forests are neatly trimmed hedges;
mines are feeble clawings at the earth.
 
What the hell are you doing to this land?
My grandfather hunted here, prayed,
dreamt; one day there was a big iolt,
flame, and then silence,
iust the clouds forming.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://poetryfoundation.org

Szélre táruló szárnyak (Magyar)

Repülőúton Rough Rockból
Phoenixbe
Indián tél 1969
 
Nem felejthetem,
hogy csupán egy rész vagyok
sok rész között, 
nem magányos sas,
nem hegy. Áttetsző
lélegzés vagyok.
 
Alant kövek sötét vonalai,
faágak pelyhes lombjai
és a Föld Népe – mindannyian,
Toll egy imában.
 
Halvány, ködszínű felhők,
hirtelen légörvény,
és a szilárd, tömör föld.
 
„Jó útnak tűnik,”
Pin~ontól az alacsony hegységig.
Az első Mesa felé elágazik,
aztán a második Mesa és a harmadik Mesa felé.
A hopi emberség,
ami az övék és a miénk.
 
Látomásunkban ott él
a navaho hegyekből három, „Ott, azok
a hegyek, nézd sötét tömbjüket,
erejüket, legendával tele
hősök, fák, a szél, a nap.”
Kelet, Nyugat, Észak és Dél.
 
Ezek az Égtájak és Hegyek,
Taylor-hegy, San Francisco-csúcs,
Navaho-hegység, Dibentsaa.
A navaho elme sas lehetett
akkortájt.
 
Így lehelj erre a tollra,
és ilyen a kukoricakenyér.
 
Annak idején hirdetőtáblák
reklámozták a Meteor-krátert,
pokolian rázós lehetett,
láng és aztán némaság.
Annyi év után virágtól, mókustól
és hótól tarkállik tölcsérének belseje.
 
Winslowról szól most a kérdés,
„Ki az ördög volt az a Winslow, valami cowboy?”
Bányász? Földmérő? Hittérítő?
Az erdő szabályosan nyesett sövény;
a bányák esendő vájatok a földben.
 
Hogy bánhatsz ilyen gonoszul evvel a földdel?
A nagyapám itt vadászott, imádkozott,
álmodott; egy napon a föld hatalmasat rázódott,
láng és aztán némaság, 
csupán a felhők formálódnak.
 



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu/00300/00384/00066/1147.htm

minimap