Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Paulin, Tom: Egy Ulster Unionista London utcáin bolyong (An Ulster Unionist: Walks the Streets of London Magyar nyelven)

Paulin, Tom portréja

An Ulster Unionist: Walks the Streets of London (Angol)

All that Friday
there was no flag –
no Union Jack 
no tricolour –
on the governor’s mansion.

I waited outside the gate-lodge,
waited like a dog
in my own province
till a policeman brought me
a signed paper.

Was I meant to beg
and be grateful?
I sat on the breakfast-shuttle and I called –
I called out loud –
to the three Hebrew children
for I know at this time
there is neither prince, prophet, nor leader  –
there is no power
we can call our own.
I grabbed a fast black –
I caught a taxi –
to Kentish Town,
then walked the streets
like a half-foreigner
among the London Irish.
What does it feel like?
I wanted to ask them –
what does it feel like
to be a child of that nation?
But I went underground
to the Strangers’ House –

We vouch, they swore,
We deem, they cried,
till I said, ’Out…
I may go out that door
and walk the streets
searching my own people.’



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://adrianradu.files.wordpress.com

Egy Ulster Unionista London utcáin bolyong (Magyar)

Egész pénteken
nem tűzték ki
a háromszinű
angol zászlót
a kormánypalotára.

A kapu előtt vártam
mint egy kutya
saját tartományomban
mígnem egy rendőr aláírt
papírral traktált.

Hálálkodnom és
könyörögnöm kellett volna?
Irány a főváros a tejesvonaton -
Rákiáltottam
három zsidógyerekre
tudván hogy most
se herceg se próféta se vezér
se hatalom
melyet magunknak mondhatnánk
Fekete bérfogatba
taxiba ültem irány
Kentish Town
ott róttam az utcákat
mint félidegen
londoni írek között.
Milyen érzés
- faggattam volna őket -
milyen érzés
írnek lenni most?
Ám lebandukoltam
az Idegenek Házába -

Esküszünk - emelték ujjaik
Határozunk - kiáltották
míg végül én szóltam: „kifelé"...
kifelé mehetek, ki az ajtón
bolyonghatok az utcákon
keresve sorsosaimat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. T.

minimap