Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Peacock, Thomas Love: The War Song of Dinas Vawr

Peacock, Thomas Love portréja

The War Song of Dinas Vawr (Angol)

The mountain sheep are sweeter,

But the valley sheep are fatter;

We therefore deemed it meeter

To carry off the latter.

We made an expedition;

We met a host, and quelled it;

We forced a strong position,

And killed the men who held it.

 

On Dyfed's richest valley,

Where herds of kine were browsing,

We made a mighty sally,

To furnish our carousing.

Fierce warriors rushed to meet us;

We met them, and o'erthrew them:

They struggled hard to beat us;

But we conquered them, and slew them.

 

As we drove our prize at leisure,

The king marched forth to catch us:

His rage surpassed all measure,

But his people could not match us.

He fled to his hall-pillars;

And, ere our force we led off,

Some sacked his house and cellars,

While others cut his head off.

 

We there, in strife bewild'ring,

Spilt blood enough to swim in:

We orphaned many children,

And widowed many women.

The eagles and the ravens

We glutted with our foemen;

The heroes and the cravens,

The spearmen and the bowmen.

 

We brought away from battle,

And much their land bemoaned them,

Two thousand head of cattle,

And the head of him who owned them:

Ednyfed, king of Dyfed,

His head was borne before us;

His wine and beasts supplied our feasts,

And his overthrow, our chorus.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Dinas Vawr harci indulója (Magyar)

Juhnak, bár hegyen édes,

völgyben kezd hája lenni:

a nekünk esedékes

nyáj ezért volt a lenti.

Egy hadjáratba fogtunk,

sereget fojtva vérbe;

egy állást rohamoztunk,

s leöltük, aki védte.

 

Legszebb völgyén Dyfednek

sok tehén bújt a fűben:

elvittük élelemnek

rajtaütésszerűen.

Jött ránk fegyveres őrség;

bevártuk, visszavertük:

halált megvetve győzték,

ez lett mégis a vesztük.

 

A király, látva prédánk,

rohant lilára válva:

dögvészt hiába kért ránk,

nem telt több katonára.

Mentünk, időnk sosincs; még

tróntermébe se ért be,

volt, aki vette kincsét,

mások meg a fejét le.

 

Tengernyi vére serkedt

mindnek, kit szablya járt át;

növeltük özvegyeknek

s árváknak számarányát.

Varjaknak, keselyűknek

zsíros menázsi járt, sok:

oroszlán- s nyúlszívűek,

íjászok és dzsidások.

 

Nyeresége csatánknak,

mit most sirat a vesztő:

kétezer darab állat

s akié voltak, egy fő;

nincs Ednyfed, Dyfed!

Fejét viszik az élen;

húsa, bora jó lakoma,

dalt így nyert vereségen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap