Pinsky, Robert: Városi elégiák I. Az ábrándozók (City Elegies I. The Day Dreamers Magyar nyelven)
|
City Elegies I. The Day Dreamers (Angol)All day all over the city every person Wanders a different city, sealed intact And haunted as the abandoned subway stations Under the city. Where is my alley doorway?
Stone gable, brick escarpment, cliffs of crystal. Where is my terraced street above the harbor, Café and hidden workshop, house of love? Webbed vault, tiled blackness. Where is my park, the path
Through conifers, my iron bench, a shiver Of ivy and margin birch above the traffic? A voice. There is a mountain and a wood Between us — one wrote, lovesick — Where the late
Hunter and the bird have seen us. Aimless at dusk, Heart muttering like any derelict, Or working all morning, violent with will, Where is my garland of lights? My silver rail?
|
Városi elégiák I. Az ábrándozók (Magyar)Az egész városban minden ember egész nap Más városban kóborol, lezárt, érintetlen és Kísértet járta, mint a város alatti elhagyott Metróállomás. Hol van sikátorom kijárata?
Kőoromzat, téglatöltés, kristályszirt. Hol a kikötő fölötti teraszos utcám, A kávéház, a rejtőzködő műhely, a bordély? Pókhálós boltozat, csempézett feketeség. Hol a parkom,
A fenyők közötti ösvény, a vaspadom, a borostyán Rezzenése, a nyírfasövény a forgalom felett? Egy hang. Hegy és erdő van Közöttünk - írta valaki szerelmesen - Ahol a néhai
Vadász és a madár látott. Céltalanul a homályban, A szív dadog, mint bármely elhagyott jószág, Vagy bedühödve dolgozik egész reggel, Hol van fényfüzérem? Ezüst sínpárom?
|