Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Pinsky, Robert: City Elegies III. House Hour

Pinsky, Robert portréja

City Elegies III. House Hour (Angol)

Now the pale honey of a kitchen light

Burns at an upstairs window, the sash a cross.

Milky daylight moon,

Sky scored by phone lines. Houses in rows

Patient as cows.

 

Dormers and gables of an immigrant street

In a small city, the wind-worn afternoon

Shading into night.

 

Hundreds of times before

I have felt it in some district

Of shingle and downspout at just this hour.

The renter walking home from the bus

Carrying a crisp bag. Maybe a store

Visible at the corner, neon at dusk.

Macaroni mist fogging the glass.

 

Unwilled, seductive as music, brief

As dusk itself, the forgotten mirror

Brushed for dozens of years

By the same gray light, the same shadows

Of soffit and beam end, a reef

Of old snow glowing along the walk.

 

If I am hollow, or if I am heavy with longing, the same:

The ponderous houses of siding,

Fir framing, horsehair plaster, fired bricks

In a certain light, changing nothing, but touching

Those separate hours of the past

And now at this one time

Of day touching this one, last spokes

Of light silvering the attic dust.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jumaxotl.blogspot.hu

Városi elégiák III. Az otthon órája (Magyar)

A konyhai lámpa sápadt mézfénye

Ég egy emeleti ablakban, az ablakkeret egy kereszt.

Tejszerű nappali hold,

Telefonzsinórok szabdalta ég. Tehéntürelmű

Házsorok.

 

Manzárdablakok és oromfalak a kisváros

Menekültek lakta utcájában, a szél roncsolta délután

Átmegy éjszakába.

 

Rengetegszer éreztem már ezt

Valami zsindelyes, ereszes

Kerületben a nap ezen órájában.

A bérlő zörgő zacskóval kezében sétál

Haza a busztól. Talán egy bolt

Látható a sarkon, neon a homályban.

Makaróni ködhomály az üvegen.

 

Akaratlanul, csábítóan, mint a zene, röviden,

Mint maga az alkonyat, az elfelejtett

Tükröt hosszú éveken át

Ugyanaz a szürke fény, oszloppárkány

És gerendavég ugyanazon árnyéka fésüli, a sétány

Mentén vén hózátony fénylik.

 

Üres vagy súlyos vagyok a vágyakozástól, egyremegy:

A zsalus, fenyővázas, lófarokgipszes,

Égetett téglás, ormótlan házak

Bizonyos megvilágításban semmit nem változnak, csak

Elkülönült óráival megérinti őket a múlt,

És most, a napnak pont ezen

Órájában megérintik a padlásport

Megezüstöző fényküllők.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.inaplo.hu/nv

minimap