Plath, Sylvia: Ariel
Ariel (Angol)Stasis in darkness. Then the substanceless blue Pour of tor and distances.
God's lioness, How one we grow, Pivot of heels and knees! -- The furrow
Splits and passes, sister to The brown arc Of the neck I cannot catch,
Nigger-eye Berries cast dark Hooks ----
Black sweet blood mouthfuls, Shadows. Something else
Hauls me through air ---- Thighs, hair; Flakes from my heels.
White Godiva, I unpeel ---- Dead hands, dead stringencies.
And now I Foam to wheat, a glitter of seas. The child's cry
Melts in the wall. And I Am the arrow,
The dew that flies, Suicidal, at one with the drive Into the red
Eye, the cauldron of morning.
|
Ariel (Magyar)Pangás, sötétben. Majd testetlen kék Zuhogás: sziklapúp, messzeségek.
Isten nőstény Oroszlánja, eggyé növünk, Sarkak-térdek forgatója! – Hasad, zárul
A barázda, nővére Egy nyak barna ívének, Melyet nem tudok elérni,
Mór-szemű bogyók Vetik Fekete horgaik –
Vér sötét, édes kortyai, Árnyak. Valami más hajt
Engem a levegőn át – Comb, haj; Sarkamról szilánkok.
Fehér Godiva, lepleim hántom – Holt kezek, holt kötelékek.
És most búzává Habzom, tengerek csillámlása. Gyerekkiáltás
Olvad a falban. És vagyok A nyíl,
Öngyilkos harmat Szállta, mely maga a vágta, S várja a rőt
Szem, a reggel üstje.
|