Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Plath, Sylvia: A kolosszus (The Colossus Magyar nyelven)

Plath, Sylvia portréja

The Colossus (Angol)

I shall never get you put together entirely,

Pieced, glued, and properly jointed.

Mule-bray, pig-grunt and bawdy cackles

Proceed from your great lips.

It's worse than a barnyard.

 

Perhaps you consider yourself an oracle,

Mouthpiece of the dead, or of some god or other.

Thirty years now I have labored

To dredge the silt from your throat.

I am none the wiser.

 

Scaling little ladders with glue pots and pails of Lysol

I crawl like an ant in mourning

Over the weedy acres of your brow

To mend the immense skull-plates and clear

The bald, white tumuli of your eyes.

 

A blue sky out of the Oresteia

Arches above us. O father, all by yourself

You are pithy and historical as the Roman Forum.

I open my lunch on a hill of black cypress.

Your fluted bones and acanthine hair are littered

 

In their old anarchy to the horizon-line.

It would take more than a lightning-stroke

To create such a ruin.

Nights, I squat in the cornucopia

Of your left ear, out of the wind,

 

Counting the red stars and those of plum-color.

The sun rises under the pillar of your tongue.

My hours are married to shadow.

No longer do I listen for the scrape of a keel

On the blank stones of the landing.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.americanpoems.com/poets

A kolosszus (Magyar)

Sose tudlak majd összerakni egészen,

Ízek szerint, hézagtalan tapasztva.

Szamár bőg, disznó röfög, trágárságok

Zúdulnak nagy ajkaidról.

Istállóhangok.

 

Talán azt hiszed, orákulum vagy,

Holtak szócsöve, valami istenszáj.

Harminc éve fáradozom, hogy

Torkod üledékét kikotorjam.

Nem lettem okosabb.

 

Kis létrákon, enyvesfazékkal, lizolos

Vödörrel: mászom, gyászoló hangya,

Szemöldököd korhadt-fa vidékén,

Foltozom roppant koponyád, tisztogatom

Szemed néptelen, fehér dombjait.

 

Az Oreszteia kék ege boltozódik

Fölénk. Ó, apám, így magadban oly

Tömény történelem vagy, mint a római Fórum

Falatozni kezdek egy fekete ciprusos halmon.

Hornyolt csontjaid, akanthusz hajad a régi

 

Anarchiában: szétszórva a láthatáron.

Villámcsapásnál több kell ahhoz,

Hogy ilyen rom maradjon utána.

Éjszaka ott kuporgok bal füled

Bőségszarujában, véd a széltől,

 

Számolom a vörös meg a szilvakék csillagokat.

A nap nyelved oszlopa alatt kél.

Óráim árnyékkal kelnek egybe.

s nem fülelek már: horzsolja-e csónak

Gerince a kikötő csupasz kövét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap