Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Poe, Edgar Allan: Álmok (Dreams Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja

Dreams (Angol)

Oh! that my young life were a lasting dream!

My spirit not awakening, till the beam

Of an Eternity should bring the morrow.

Yes! tho' that long dream were of hopeless sorrow,

'Twere better than the cold reality

Of waking life, to him whose heart must be,

And hath been still, upon the lovely earth,

A chaos of deep passion, from his birth.

But should it be- that dream eternally

Continuing- as dreams have been to me

In my young boyhood- should it thus be given,

'Twere folly still to hope for higher Heaven.

For I have revell'd, when the sun was bright

I' the summer sky, in dreams of living light

And loveliness,- have left my very heart

In climes of my imagining, apart

From mine own home, with beings that have been

Of mine own thought- what more could I have seen?

 

'Twas once- and only once- and the wild hou

From my remembrance shall not pass- some power

Or spell had bound me- 'twas the chilly wind

Came o'er me in the night, and left behind

Its image on my spirit- or the moon

Shone on my slumbers in her lofty noon

Too coldly- or the stars- howe'er it was

That dream was as that night-wind- let it pass.

I have been happy, tho' in a dream.

I have been happy- and I love the theme:

Dreams! in their vivid coloring of life,

As in that fleeting, shadowy, misty strife

Of semblance with reality, which brings

To the delirious eye, more lovely things

Of Paradise and Love- and all our own!

Than young Hope in his sunniest hour hath known.



FeltöltőDvorcsák Gábor Imre
Az idézet forrásaE. A. Poe Összes Költeményei

Álmok (Magyar)

Óh lenne ifjúságom hosszú álom!

S lelkem ne ébredjen míg fénysugáron

El nem jön az öröklét reggele!

Igen, legyen bár bánattal tele,

Az álom annak jobb, mint a rideg

Éber valóság, aki a szivet,

Mióta lábát föld göröngye vérzi,

Mély szenvedély zűrzavarának érzi.

De bármiként van, ez a szűntelen

Tartó álom sugallta énnekem

A gyermek reményt - hadd vallom be még

Bohóságom - hogy van egy tünde ég.

mert míg a nyár azúrja fényesen

Tündöklött, édes álomképeken

Csüngtem, - sziven örökre ott maradt

A képzeletnek boltjai alatt,

Házunktól távol, - gondolatpalást

Volt rajta, mit láthattam volna mást?

 

Egyszer - csak egyszer - emlékét sosem

Felejtem el - valami idegen

Hatalom vagy igézet szállt le rám;

Fagyos szél zúdult át az éjszakán

Elmémben hagyva népét, vagy a hold

Hullatta havát szenderembe holt

Útján, vagy csillag - erre ki felel?

Ilyen volt álmom, - óh, hadd múljon el.

Boldog voltam, ámbár álomba' csak.

Boldog voltam - a láng szivembe csap -

Álmok! az életes képek között,

Vagy látszatukban, mely megütközött

A valósággal; ömlő ködeik

Révülete több mámorral telít, -

Szerelem, Éden, - mint az ifju fény

Hullásakor a legtüzőbb remény.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap