Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Poe, Edgar Allan: A Colosseum (The Colisseum Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja

The Colisseum (Angol)

Type of the antique Rome! Rich reliquary
Of lofty contemplation left to Time
By buried centuries of pomp and power!
At length, at length – after so many days
Of weary pilgrimage, and burning thirst,
(Thirst for the springs of lore that in thee lie,)
I kneel, an altered, and an humble man,
Amid thy shadows, and so drink within
My very soul thy grandeur, gloom, and glory.

Vastness! and Age! and Memories of Eld!
Silence and Desolation! and dim Night!
Gaunt vestibules! and phantom-peopled aisles!
I feel ye now: I feel ye in your strength!
O spells more sure than e’er Judæan king
Taught in the gardens of Gethsemane!
O charms more potent than the rapt Chaldee
Ever drew down from out the quiet stars!

Here, where a hero fell, a column falls;
Here, where the mimic eagle glared in gold,
A midnight vigil holds the swarthy bat:
Here, where the dames of Rome their yellow hair
Wav’d to the wind, now wave the reed and thistle:
Here, where on ivory couch the Caesar sate,
On bed of moss lies gloating the foul adder:
Here, where on golden throne the monarch loll’d,
Glides spectre-like unto his marble home,
Lit by the wan light of the horned moon,
The swift and silent lizard of the stones.

These crumbling walls; these tottering arcades;
These mouldering plinths; these sad, and blacken’d shafts;
These vague entablatures; this broken frieze;
These shattered cornices; this wreck; this ruin;
These stones, alas! – these gray stones – are they all –
All of the great and the colossal left
By the corrosive hours to Fate and me?

“Not all,” – the echoes answer me; “not all:
Prophetic sounds, and loud, arise for ever
From us, and from all Ruin, unto the wise,
As in old days from Memnon to the sun.
We rule the hearts of mightiest men. We rule
With a despotic sway all giant minds
We are not desolate – we pallid stones;
Not all our power is gone; not all our fame;
Not all the magic of our high renown;
Not all the wonder that encircles us;
Not all the mysteries that in us lie;
Not all the memories that hang upon,
And cling around about us as a garment,
Clothing us in a robe of more than glory.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://poetry.about.com/od

A Colosseum (Magyar)

Óh, régi Róma képe! Büszke tervek
Ereklyetára, mit fény és erő
Holt századai hagytak az Időre!
Ma végre - végre - nagy zarándokút
S az égető-szomjú napok után
(Szomjaztam eszméid forrásvizét)
Újultan, áhitattal térdelek
Árnyékaid között és így iszom
Lelkembe fényed, gyászod és hatalmad!

Nagyság! Idők! a múlt emlékei!
Óh csönd! Kietlenség! és sűrü éj!
Érezelek én - érzem hatalmatok -
Földibb varázs, mint az, mit Getsemáné
Kerjében tanitott Zsidók Királya!
Több bűbáj, mint mit kába káldeus
Valaha is kivont halk csillagokból!

Hol egy hős dőlt ki, most oszlop dől el!
Hol az arany sas-jelkép tündökölt,
Most füstös bőregér az éjnek őre!
Hol római hölgyek szőkült haját
Lengette szél, most leng sás és bogáncs!
Hol aranytrónusán császár henyélt,
Most holdkaréj halovány sugarán
Márványlakokba szellemként oson
A kőben élő fürge, néma gyík!

De állj! e fal - e repkény-lepte ív -
Repedt talapzat - üszkös, bús üreg -
Megingott kőgerenda - porladó fríz -
Törött oszlopfő - omlatag perem -
Sok kő - óh! mennyi szürke kő - tehát
Csak ennyi hírt, ily nagyságot hagyott
A sorsra s rám a mállasztó idő?

"Nemcsak ennyit" - zengik vissza - "nemcsak ennyit!
Belőlünk s mind e Romból jós szavak,
Örök szavak szállnak tudó fülekhez,
Mint Memnon dallama a Nap felé.
Miénk a legnagyobbak szíve - mi,
Vagyunk az órjás elmék zsarnoka.
Mi, bús kövek, nem állunk tétlenül,
Nem minden hírünk és erőnk enyész -
Nem minden bűvhatalma nagy nevünknek -
Nem minden minket övező csoda -
Nem minden bennünk rejtező titok -
Nem minden emlék, mely rajtunk lebeg,
És úgy simul ránk, hozzánk, mint ruha,
Mint öltözékünk, mely több, mint dicsőség."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap