Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Poe, Edgar Allan: -hoz (Nemrég, az ész őrült gőgjében) (To - (Not long ago, the writer of these lines) Magyar nyelven)

Poe, Edgar Allan portréja

To - (Not long ago, the writer of these lines) (Angol)

Not long ago the writer of these lines,
In the mad pride of intellectuality,
Maintained the power of words-- denied that ever
A thought arose within the human brain
Beyond the utterance of the human tongue:
And now, as if in mockery of that boast,
Two words, two foreign soft dissyllables,
Italian tones, made only to be murmured
By angels dreaming in the moonlitdew
That hangs like chains of pearl on Hermon hill,
Have stirred from out the abysses of his heart
Unthought-like thoughts, that are the souls of thought,
Richer, far wilder, far diviner visions
Than even the seraph harper, Israfel
(Who hasthe sweetest voice of all God's creatures),
Could hope to utter. And I -- my spells are broken;
The pen falls powerless from my shivering hand;
With thy dear name as text, though bidden by thee,
I cannot write -- I cannot speak or think --
Alas, I cannot feel; for 't is not feeling, --
This standing motionless upon the golden
Threshold of the wide-open gate of dreams,
Gazing entranced adown the gorgeous vista,
And thrilling as I see, upon the right,
Upon the left, and all the way along,
Amid empurpled vapors, far away
To where the prospect terminates -- thee only.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.litscape.com/author

-hoz (Nemrég, az ész őrült gőgjében) (Magyar)

Nemrég, az ész őrült gőgjében, e
Sorok írója "a szavak hatalmát"
Hirdette, s tagadta, hogy valaha
Ébredt emberi agyban gondolat,
Melyet ki nem mondhat emberi nyelv:
S most, mintegy e dölyf gúnyolásaként,
Két szó - két puha szótag, idegen -
Két olasz hang, amit csak álmodó
Angyal mormolhat holdas "harmaton,
Mely gyöngyláncként csügg a Hermon hegyén" -
Rezzent föl szíve örvényeiből,
Nem-gondolt gondolat, mely lelke a
Gondolatnak, dúsabb és istenibb,
Semhogy akár a hárfás Izrafel
("Az Úr legzengőbb teremtménye") ki -
Mondani remélje. S én! Óh, tört varázs!
Remegő kezemből kihull a toll.
Ha neved vezet, kérd bár te magad,
Nem tudok írni - gondolkozni, szólni -
Jaj, érezni se, mert ez, ez nem érzés,
E mozdulatlan ácsorgás az álmok
Tárt kapujának arany küszöbén,
E bűvölt bámulás a ragyogásba,
S e borzongás, amikor, jobbra-balra,
S az egész út mentén, bíborodó
Párák közt, messze, ameddig csak a
Tekintet ér - téged látlak csupán.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.folioklub.hu

minimap