Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Porter, Peter: A blythburghi templom angyala (An Angel in Blythburgh Church Magyar nyelven)

Porter, Peter portréja

An Angel in Blythburgh Church (Angol)

Shot down from its enskied formation,
This stern-faced plummet rests against the wall;
Cromwell’s soldiers peppered it and now the death
            -watch beetle has it in thrall.

If you make fortunes from wool, along
The weeping winter foreshores of the tide,
You build big churches with clerestories
            And place angels high inside.

Their painted faces guard and guide. Now or
Tomorrow or whenever is the promise –
The resurrection comes: fix your eyes halfway
            Between Heaven and Diss.

The face is crudely carved, simplified by wind;
It looks straight at God and waits for orders,
Buffeted by the organ militant, and blasted
            By choristers and recorders.

Faith would have our eyes as wooden and as certain.
It might be worth it, to start the New Year’s hymn
Allowing for death as a mere calculation,
            A depreciation, entered in.

Or so I fancy looking at the roof beams
Where the dangerous beetle sails. What is it
Turns an atheist’s mind to prayer in almost
            Any church on a country visit?

Greed for love or certainty or forgiveness?
High security rising with the sea birds?
A theology of self looking for precedents?
            A chance to speak old words?

Rather, I think of a woman lying on her bed
Staring for hours up to the ceiling where
Nothing is projected – death the only angel
            To shield her from despair.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.clivejames.com

A blythburghi templom angyala (Magyar)

Mennyei mivoltából mélybe lökve
e zord ábrázatú kőnehezék a falhoz támasztva áll:
Cromwell katonái lődöztek rá, és most
   megmássza a halálbogár.

Ha gyapjúból húzol hasznot a partvidéken,
hol az árapály iszapján könnyes tél legel,
nagy templomokat emelsz, áttört kupolákkal,
   s tetőterükben angyalokat helyezel el.

Festett arcuk őrzi és vezeti az embert. Ma vagy
holnap vagy bármikor, amikorra igértetett -
föltámadunk: félútra, a Menny s a Szakadék közé
   szögezd tekinteted!

Otromba kéz faragta, szél nagyolta arc;
egyenest Istenre néz és vár a mennyei parancsra,
míg harcias orgona döngeti, s kórustagok
   s fuvolák hangja hasogatja.

Hite amilyen üressé, olyan szilárddá tenné tekintetünket
Megérné himnusszal köszönteni az új év hajnalát,
ha csupán értékcsökkenésként
   számolhatnánk el a halált.

Vagy csak én képzelem így a tetőgerendák közt hajózó
vészbogár láttán? Miképpen
van az, hogy majdnem mindig könyörgőre fogja még az ateista ész is,
   ha betérünk egy templomba vidéken?

Mert sóvárogjuk a szerelmet, a bizonyosságot, a megbocsátást?
Vagy biztonságunk is növekszik, ha a sirály magasabban szárnyal?
Vagy az én teológiája teremtene precedenst itt?
   Vagy csak szólni vágyunk a régiek szavával?

Inkább olybá veszem, hogy egy nő fekszik az ágyban,
s órákon át bámul a plafonra, föl és föl
az üres semmibe - hol a halál az egyedüli angyal,
   mely megóvja a kétségbeeséstől.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. O.

minimap