Fény, csövek kattogása – szitáló
Hangok a falban, egy csap zokog.
Szemem nedves – tovább szövöm álmom:
Látom Atyámat. Nem lesz könnyű dolog
Megölniök, mi szándékukban álló –
Egy perc, s a népörvény mélyén forog.
Duzzadó könnycseppre felébredek.
Cukor-só szemgolyóba mar.
Szemhéjpréssel új álom – tó lehet,
Nem csobbanó, vigyori víz; lassu krall
(Isteni álom-úszó vagyok), mit követ
Felkar-fájdalom, vízesés-robaj.
Szex-álom. Az a hegyes arc most
Velem van; nem kapom meg partokkal
Körülzárt testét. Folyamodnék csókhoz,
Ott, hol már voltam. Szava dorongol
Ily nyelv-beszédet. Szid, kegytől megfoszt
Csupasz szerelmest, tapos cipősarokkal.
Gyors váltás – fogfájós-álom. Gyötrelem,
De tudom: csak egy ember és fog az ágyban.
A fájdalom húsomat vadássza – nevem,
A vekkerbe zárt, robban koponyámban.
Reggelt csörög a szoba fényesen,
S megint csövek; halottért szóló gyászdal.