Porter, Peter: Három bagatell (Three Bagatelles Magyar nyelven)

Under the grassed and general earth a space
Of two contending shadows that are still –
This private darkness was a lightness once
Which sinned against its native fantasy,
A hinged desire which swung below the sun
And closed forever: here the words persist –  
Your amorous dust is flesh to my chill dust,
Your page of tributes printed on my heart,
I am your resurrection, you my lust,
Lipless, we kiss and never move apart.

*

The unseeing eyes are not within the world,
Their orphic stare is cataracted here.
Of trinities, beauty, love and pleasure
Have faces which philosophers adorn;
The Venus Pudica has two small mouths
But the gale of innocence is not blown out –
A small cadenza on the skin of sex
And see a burning world defy the odds!
Voluptas dies and Caritas will vex,
The gods are loveless, yet they are the gods.

*

Make speed by sloth and give the tortoise wings
As in the perfect day a dead fish floats,
Blood flows from wounds and from the menstrual ditch
The future runs: the childlike lovers age,
War on its knees petitions peaceful love,
A rabble pelts the stricken King of Swans –
The open box of mystery commands
Only such truths as memory puts in.
The eggs of death are warm, Futurity stands,
Like the infinity of angels, on a pin.

A mindközös föld alatt ott a tér,
Ahol hallgat még két viaskodó árny -
E magánsötét fényesség volt egykor,
Ki vétkezett szülő-elméje ellen,
S eltérült vágy: besodratott a Nap alá,
S bezáratott örökre: itt folytatódnak a szavak –
Bús poraimnak hús porhüvelyed,
Adóidat nyugtázta a szívem,
Kéj vagy nekem, én Üdvösség neked,
Csókolódzunk száj nélkül idelenn.

*

A nem-látó szem nincsen e világon,
Az orfikus nézésre hályog ült,          
Szépség, szerelem s gyönyör hármasának
Arcát filozófusok ékitik;
Venus Pudicának két csöpp szája van,
De az ártatlanság vihara még nem ült el –
Még égy futamnyi brilliáns gyönyör,
S a sors ellen egy világ fog tüzet!
Voluptas meghalt, Caritas gyötör,
Az istenek semlegesneműek.

*

Robogj lajháron, rakj teknőcre szárnyat,
Deli időkben a döglött hal úszik,
Vér folyik sebből, s hószámos hüvelyből,
Jövőnk jő: élvek gyermeki kora,
Szerelmes békét kér a háború,
Csürhe csúfol sebzett hattyúkirályt –
A rejtelmes doboz azt tudja csak,
Amit befalt az emlékezete.
A haláltojás kész. A futurum-alak:
Tű hegyén angyalok végtelene.