Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pound, Ezra: Ballad of the Goodly Fere

Pound, Ezra portréja

Ballad of the Goodly Fere (Angol)

Simon Zelotes speaketh it 
somewhile after the Crucifixion.
 

Ha' we lost the goodliest fere o' all
For the priests and the gallows tree?
Aye lover he was of brawny men,
O' ships and the open sea.

When they came wi' a host to take Our Man
His smile was good to see,
"First let these go!" quo' our Goodly Fere,
"Or I'll see ye damned," says he.

Aye he sent us out through the crossed high spears
And the scorn of his laugh rang free,
"Why took ye not me when I walked about
Alone in the town?" says he.

Oh we drank his "Hale" in the good red wine
When we last made company,
No capon priest was the Goodly Fere
But a man o' men was he.

I ha' seen him drive a hundred men
Wi' a bundle o' cords swung free,
That they took the high and holy house
For their pawn and treasury.

They'll no' get him a' in a book I think
Though they write it cunningly;
No mouse of the scrolls was the Goodly Fere
But aye loved the open sea.

If they think they ha' snared our Goodly Fere
They are fools to the last degree.
"I'll go to the feast," quo' our Goodly Fere,
"Though I go to the gallows tree."

"Ye ha' seen me heal the lame and blind,
And wake the dead," says he,
"Ye shall see one thing to master all:
'Tis how a brave man dies on the tree."

A son of God was the Goodly Fere
That bade us his brothers be.
I ha' seen him cow a thousand men.
I have seen him upon the tree.

He cried no cry when they drave the nails
And the blood gushed hot and free,
The hounds of the crimson sky gave tongue
But never a cry cried he.

I ha' seen him cow a thousand men
On the hills o' Galilee,
They whined as he walked out calm between,
Wi' his eyes like the grey o' the sea,

Like the sea that brooks no voyaging
With the winds unleashed and free,
Like the sea that he cowed at Genseret
Wi' twey words spoke' suddently.

A master of men was the Goodly Fere,
A mate of the wind and sea,
If they think they ha' slain our Goodly Fere
They are fools eternally.

I ha' seen him eat o' the honey-comb
Sin' they nailed him to the tree. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A jócimbora balladája (Magyar)

                        Zelotes Simon mondja, 
                  kevéssel a keresztre feszítés után

Hát elveszejté legjobb cimboránkat 
Papok s gazok szégyenkeresztje? 
Izmos legény volt, hajh, a cimboránk: 
A hajókat s a nyílt tengert szerette.

Midőn bekerítették emberünket, 
Mosolygott ajka, az áldott. 
„Ezek hadd menjenek – szólt ránk mutatva –, 
Vagy átkom hull reátok!”

Így szabadultunk a dárdagyűrűből – 
Ő nézte a hordát, s felnevetett: 
„Miért nem fogtatok el, midőn magamban 
Róttam az utcákat s tereket?”

Aromás bort ittunk, rubinpirosat, 
Hogy legutószor együtt ült velünk – 
Nem kappan pap, de férfi volt a talpán, 
S jó cimbora volt: a mi emberünk. 

Az ám! Midőn a szent és tiszta hajlék 
pénzváltók üzlete lett, 
hogy verte a kufárokat! kezében 
csattogtak a kötelek.

Nem fogják könyvbe zárni őt, tudom, 
Bár gonddal írják lapjait s nagy ésszel: 
Tenger fia volt, nem kopasz tudós, 
Ki molyrágott iratcsomókba vész el.

Bolondok! Azt hitték, hogy tőrbe kapták, 
S már örvendeztek is halálán. 
„Menyegzőre megyek – így mondta ő –, 
Pedig tudom: keresztfa vár rám.

Láttátok: vakot, bénát gyógyítottam; 
S a halott szíve újra melegen vert – 
Most láttok újabb, szomorú csodát: 
Hogy mint gyaláznak meg egy igaz embert.”

Isten fia volt a hű cimbora, 
S munkált a testvérek javán. 
Láttam, mint rémített meg százakat, 
S én láttam őt a fán.

Szöget vertek belé, s ő nem sikongott, 
Pedig dőlt már a vére, mint patak; 
Az ég kármin kutyái ordítottak, 
De ő jajszóra sem fakadt.

Láttam, hogy rémített meg százakat 
Az Olajfák hegyén: 
Nyüszítettek, midőn nyugodt szeméből 
Rájuk villant a szürke fény.

Olyan volt, mint víz, mely nem tűr hajót, 
S mit nem gyűrhet le a vihar – 
Mint az ár, melyet megfélemlített 
Feddő, szelíd szavaival.

Nagy mester volt a mi cimboránk, 
Nem kezdte ki gúny és nevetség; 
Bolond a csőcselék, ha azt hiszi, 
Hogy végre most megölte testét.

Én láttam őt még lépes mézet enni, 
Mióta fölszegezték. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.szepi.hu

minimap