Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Pound, Ezra: II Canto (Canto II Magyar nyelven)

Pound, Ezra portréja
Kemenes Géfin László portréja

Vissza a fordító lapjára

Canto II (Angol)

Hang it all, Robert Browning,
there can be but the one "Sordello."
But Sordello, and my Sordello?
Lo Sordels si fo di Mantovana.
So-shu churned in the sea.
Seal sports in the spray-whited circles of cliff-wash,
Sleek head, daughter of Lir,
   eyes of Picasso
Under black fur-hood, lithe daughter of Ocean;
And the wave runs in the beach-groove:
"Eleanor, ἑλέναυς and ἑλέπτολις!"
   And poor old Homer blind, blind, as a bat,
Ear, ear for the sea-surge, murmur of old men's voices:
"Let her go back to the ships,
Back among Grecian faces, lest evil come on our own,
Evil and further evil, and a curse cursed on our children,
Moves, yes she moves like a goddess
And has the face of a god
   and the voice of Schoeney's daughters,
And doom goes with her in walking,
Let her go back to the ships,
   back among Grecian voices."
And by the beach-run, Tyro,
   Twisted arms of the sea-god,
Lithe sinews of water, gripping her, cross-hold,
And the blue-gray glass of the wave tents them,
Glare azure of water, cold-welter, close cover.
Quiet sun-tawny sand-stretch,
The gulls broad out their wings,
   nipping between the splay feathers;
Snipe come for their bath,
   bend out their wing-joints,
Spread wet wings to the sun-film,
And by Scios,
   to left of the Naxos passage,
Naviform rock overgrown,
   algæ cling to its edge,
There is a wine-red glow in the shallows,
   a tin flash in the sun-dazzle.
 
The ship landed in Scios,
   men wanting spring-water,
And by the rock-pool a young boy loggy with vine-must,
   "To Naxos? Yes, we'll take you to Naxos,
Cum' along lad." "Not that way!"
"Aye, that way is Naxos."
   And I said: "It's a straight ship."
And an ex-convict out of Italy
   knocked me into the fore-stays,
(He was wanted for manslaughter in Tuscany)
   And the whole twenty against me,
Mad for a little slave money.
   And they took her out of Scios
And off her course ...
   And the boy came to, again, with the racket,
And looked out over the bows,
   and to eastward, and to the Naxos passage.
God-sleight then, god-sleight:
   Ship stock fast in sea-swirl,
Ivy upon the oars, King Pentheus,
   grapes with no seed but sea-foam,
Ivy in scupper-hole.
Aye, I, Acœtes, stood there,
   and the god stood by me,
Water cutting under the keel,
Sea-break from stern forrards,
   wake running off from the bow,
And where was gunwale, there now was vine-trunk,
And tenthril where cordage had been,
   grape-leaves on the rowlocks,
Heavy vine on the oarshafts,
And, out of nothing, a breathing,
   hot breath on my ankles,
Beasts like shadows in glass,
   a furred tail upon nothingness.
Lynx-purr, and heathery smell of beasts,
   where tar smell had been,
Sniff and pad-foot of beasts,
   eye-glitter out of black air.
The sky overshot, dry, with no tempest,
Sniff and pad-foot of beasts,
   fur brushing my knee-skin,
Rustle of airy sheaths,
   dry forms in the æther.
And the ship like a keel in ship-yard,
   slung like an ox in smith's sling,
Ribs stuck fast in the ways,
   grape-cluster over pin-rack,
   void air taking pelt.
Lifeless air become sinewed,
   feline leisure of panthers,
Leopards sniffing the grape shoots by scupper-hole,
Crouched panthers by fore-hatch,
And the sea blue-deep about us,
   green-ruddy in shadows,
And Lyæus: "From now, Acœtes, my altars,
Fearing no bondage,
   fearing no cat of the wood,
Safe with my lynxes,
   feeding grapes to my leopards,
Olibanum is my incense,
   the vines grow in my homage."
 
The back-swell now smooth in the rudder-chains,
Black snout of a porpoise
   where Lycabs had been,
Fish-scales on the oarsmen.
   And I worship.
I have seen what I have seen.
When they brought the boy I said:
"He has a god in him,
   though I do not know which god."
And they kicked me into the fore-stays.
I have seen what I have seen:
   Medon's face like the face of a dory,
Arms shrunk into fins. And you, Pentheus,
Had as well listen to Tiresias, and to Cadmus,
   or your luck will go out of you.
Fish-scales over groin muscles,
   lynx-purr amid sea ...
And of a later year,
   pale in the wine-red algæ,
If you will lean over the rock,
   the coral face under wave-tinge,
Rose-paleness under water-shift,
   Ileuthyeria, fair Dafne of sea-bords,
The swimmer's arms turned to branches,
Who will say in what year,
   fleeing what band of tritons,
The smooth brows, seen, and half seen,
   now ivory stillness.
 
And So-shu churned in the sea, So-shu also,
   using the long moon for a churn-stick ...
Lithe turning of water,
   sinews of Poseidon,
Black azure and hyaline,
   glass wave over Tyro,
Close cover, unstillness,
   bright welter of wave-cords,
Then quiet water,
   quiet in the buff sands,
Sea-fowl stretching wing-joints,
   splashing in rock-hollows and sand-hollows
In the wave-runs by the half-dune;
Glass-glint of wave in the tide-rips against sunlight,
   pallor of Hesperus,
Grey peak of the wave,
   wave, colour of grape's pulp,
Olive grey in the near,
   far, smoke grey of the rock-slide,
Salmon-pink wings of the fish-hawk
   cast grey shadows in water,
The tower like a one-eyed great goose
   cranes up out of the olive-grove,
 
And we have heard the fauns chiding Proteus
   in the smell of hay under the olive-trees,
And the frogs singing against the fauns
   in the half-light.
And ...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.shmoop.com

II Canto (Magyar)

Üsse kő, Robert Browning,
Nincs több, csak az az egy «Sordello!»
Na és Sordello? S az án Sordellóm?
Lo Sordels si fo di Mantovana.
Szo-su a tengert köpülte.
Fóka ficánkol fehér-tajtékos szirt fokán,
Bársonyos arc, Lir leánya,
   Picasso-szemek
Fekete prém-csuklya alatt, Óceán karcsú leánya;
Hullám csap a barázdált öbölbe:
«Eleanor, ἑλέναυς and ἑλέπτολις!»
   Szegény Homér nem lát, tisztára megvakult,
A hullámverésre fülel, vének mormogására:
«A lyányt engedjétek vissza a hajókhoz,
Hellászi arcok közé, különben rontás jő mireánk,
Rontás és újabb rontás, átkok átka magzatjainkra,
Úgy illan, siklik, akár egy istennő,
Arca is isteni arc,
   Hangja mint Schoenius leányáé
Lábanyomában jő a kárhozat,
Engedjétek hát vissza a hajókhoz,
   Vissza hellászi hangok közé.»
S a kikötőnél, Tyro,
   A tenger-isten csedert karjai közt,
Víz feszülő izmai közt tartja, átöleli,
Hullám fedi őket, kék-szürke üvegkupola,
Nap-perzselte föveny, csönd.
Tenger vakító azúr, jég-zubogás, sűrű tető.
Sirályok tollászkodnak,
   csipegetnek a borzolt tollak közt;
Szalonka száll le fürdeni,
   szárnyízület kifeszül,
Vizes szárny Nap-hártya felé kitárul;
És Chiosnál,
   balra a naxosi átjárótól,
Hajóforma sziklák, vastagon benőve,
   algák tapadnak a peremhez,
A sekélyesben borvörös ragyogás,
   fényes villogás nap-káprázatban.
 
A hajó kikötött Chiosban,
   friss vizet vett a legénység,
S a forrásnál egy fiú, újbortól bódult;
   «Naxosba? Persze hogy elviszünk Naxosba,
Jer, kisöcsém.» «Nem arra, hé!»
«De biz'a, arra van Naxos!»
   S én így szóltam: «Ez a hajó tisztességes!»
Akkor egy szökött fegyenc Itáliából
(Toszkánában emberölésért körözték)
Betaszított a tarcs közé,
   S mind a húszan ellenem,
Kis rabszolga-pénzre éhesen.
   A hajót kivitték Chiosból
S el az iránytól...
   A fiú kisvártatva magához tért a zúgó tengeren,
S kinézett a hajóorr felett,
   majd kelet felé s a naxosi átjáróra.
S isten-bűvölet akkor, isten-varázs:
   Hajó megrekedt tenger örvényében,
Borostyán az evezőkön, Pentheus király,
   szőlő, - nem mag, de tengerhab által,
Még a csurgóknál is indák szövevénye.
Bizony ott álltam, én, Acœtes,
   s az istenfiú ott énvelem;
Víz csapott át hajógerinc alatt,
Tengerár fartól orrfedélig,
   nyomdokvíz ömlött le orrtőkén,
S hol eddig korlát volt, ott most venyigék,
Szőlőkacs, hol nemrég kötélzet állt,
   evezővillákon bodros szőlőlevél,
Tömör indák az evezők nyelén,
És akkor a semmiből: lihegés,
   bokámon forró lehelet,
Fenevadak, üvegbeli árnyak,
   bársonyos farkok a semmiségen;
Hiúz-kurrogás, csarab-illatú fenevadak ott,
   hol kátrány szaga volt nemrég,
Szimatoló vadak, mancsuk hangtalan toppan,
   szemek villognak a sötétben.
Az ég beborult, tikkadt, vihar sehol sincs,
Szimatoló vadak, mancsuk hangtalan toppan,
   szőr súrolja térdem,
Lég-burkolatok zizegése,
   száraz alakokkal telik meg az æther.
S a hajó mint váz a dokkban,
   függ mint ökör kovács-hevederben,
Bordák hullámba szorítva merednek,
   kötél-csapszegen temérdek szőlőfürt,
   üres levegőre szőrme feszül.
Holt levegő izommal telik,
   párducok macskapuha kénye,
Párduc szőlőhajtást szimatol a lefolyónál,
Gádornál ugrásra kész leopárdok,
S a tenger kék-sötét köröttünk,
   s zöldben vereslő árnynak alján.
És Lyæus: «Mától, Acœtes, oltáromhoz,
Ne félj rabláncot,
   ne tarts erdei vadtól,
Hiúzaimnál biztonságod,
   Leopárdom szőlővel etesd,
Tömjénem olibánum,
   dicsőségemre hajt ki a szőlő.»
 
Dagadó ár lesimult kormányhuzalnál,
Delfin fekete orra ott,
   hol elébb Lycabas volt,
Halpikkely nő minden matrózra.
   S én imádok, leborulva.
Én láttam, amit láttam.
   Mikor felhozták a fiút, azt mondtam:
«Isten lakozik ebben,
   de hogy melyik, nem tudhatom.»
Erre aztán a tarcs közé rúgtak.
Én láttam, amit láttam:
   Medon arca halpofává változott,
Karjai uszonnyá zsugorodtak. S te, Pentheus,
Jobb, ha hallgatsz Tirésiás vagy Cadmus szavára,
   különben elhágy a szerencséd.
Halpikkely futott hasizomra,
   hiúz-kurrogás tenger közepén...
S egy más, későbbi éven,
   sápadtzöld a borvörös algában,
Ha áthajolsz a sziklán,
   a korál-arc ott a hullám-szín alatt,
Sápadt-rózsaszín víz sodra alatt,
   Ileuthyeria, szépséges tengeri Daphné,
Az úszó karok faággá lőnek,
Ki mondhatja meg, melyik évben,
   mely tritonoktól üldöztetvén,
A sima homlok látszik, félig-látszik,
   most elefántcsont nyugalom.
 
Es Szo-su a tengert köpülte, Szo-su is,
   köpülőnek a hosszú holdat fogta...
Víz kecses forgása,
   Poseidon izmai,
Sötét azúr, áttetsző,
   Tyro felett üveges hullám,
Sűrű tető, nyugtalanság,
   hullám-szálak fény-zubogása,
Majd sima víztükör,
csendesség a drapp homokon,
Vízimadár szárnyait kifeszíti,
   homokos-sziklás sekélyben fröcsköl,
A fél-dünák barázdáiban;
Dagály hasad s Nap hullám-üvegen csillan,
   Hesperus sápadt fénye,
Hullám szürkés taraja,
   hullám, szőlőhús-színű hullám,
Olajszürke közelről,
messze, füstszürke sziklaorom.
Halászósas lazacszín szárnya
   szürke árnyékot vet a vízre,
A torony, mint nagy félszemű gúnár
   kémel ki az olajfaligetből,
 
És hallottuk, amikor a faunok megfedték Proteust
   az olajfák alatt, a szénaillatos ligetben,
S a békák dalát is a faunok ellen,
   a félhomályban.
És...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G. L.

Kapcsolódó videók


minimap