Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Pound, Ezra: Canto XIV

Pound, Ezra portréja

Canto XIV (Angol)

Io venni in luogo d’ogni luce muto;
The stench of wet coal, politicians
. . . . . . . . . . e and. . . . . n, their wrists bound to
    their ankles,
Standing bare bum,
Faces smeared on their rumps,
    wide eye on flat buttock,
Bush hanging for beard,
    Addressing crowds through their arse-holes,
Addressing the multitudes in the ooze,
    newts, water-slugs, water-maggots,
And with them. . . . . . . r,
    a scrupulously clean table-napkin
Tucked under his penis,
    and. . . . . . . . . . . m
Who disliked colioquial language,
stiff-starched, but soiled, collars
    circumscribing his legs,
The pimply and hairy skin
    pushing over the collar’s edge,
Profiteers drinking blood sweetened with sh-t,
And behind them. . . . . . f and the financiers
    lashing them with steel wires.
 
And the betrayers of language
    . . . . . . n and the press gang
And those who had lied for hire;
the perverts, the perverters of language,
    the perverts, who have set money-lust
Before the pleasures of the senses;
howling, as of a hen-yard in a printing-house,
    the clatter of presses,
the blowing of dry dust and stray paper,
fretor, sweat, the stench of stale oranges,
dung, last cess-pool of the universe,
mysterium, acid of sulphur,
the pusillanimous, raging;
plunging jewels in mud,
    and howling to find them unstained;
sadic mothers driving their daughters to bed with decrepitude,
sows eating their litters,
and here the placard ΕΙΚΩΝ ΓΗΣ,
    and here: THE PERSONNEL CHANGES,
 
melting like dirty wax,
    decayed candles, the bums sinking lower,
faces submerged under hams,
And in the ooze under them,
reversed, foot-palm to foot-palm,
    hand-palm to hand-palm, the agents provocateurs
The murderers of Pearse and MacDonagh,
    Captain H. the chief torturer;
The petrified turd that was Verres,
    bigots, Calvin and St. Clement of Alexandria!
black-beetles, burrowing into the sh-t,
The soil a decrepitude, the ooze full of morsels,
lost contours, erosions.
 
    Above the hell-rot
the great arse-hole,
    broken with piles,
hanging stalactites,
    greasy as sky over Westminster,
the invisible, many English,
    the place lacking in interest,
last squalor, utter decrepitude,
the vice-crusaders, fahrting through silk,
    waving the Christian symbols,
. . . . . . . . frigging a tin penny whistle,
Flies carrying news, harpies dripping sh-t through the air.
 
The slough of unamiable liars,
    bog of stupidities,
malevolent stupidities, and stupidities,
the soil living pus, full of vermin,
dead maggots begetting live maggots,
    slum owners,
usurers squeezing crab-lice, pandars to authori
pets-de-loup, sitting on piles of stone books,
obscuring the texts with philology,
    hiding them under their persons,
the air without refuge of silence,
    the drift of lice, teething,
and above it the mouthing of orators,
    the arse-belching of preachers.
    And Invidia,
the corruptio, fretor, fungus,
liquid animals, melted ossifications,
slow rot, fretid combustion,
    chewed cigar-butts, without dignity, without tragedy
. . . . .m Episcopus, waving a condom full of black-beetles,
monopolists, obstructors of knowledge.
    obstructors of distribution.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://www.poets.org

XIV Canto (Magyar)

Io venni in luogo d'ogni luce muto;
Ázott szén bűzlik, két honatya:
. . . . . . . . . . e és. . . . . n bokához kötött csuklóval
S födetlen fenékkel álldogálnak,
Hátsófelükre arcokat kentek,
   tágranyílt szemek lapos ülepen,
Szőrcsimbók leng, mint szakáll,
   Seggükből szájat csináltak
S azon át szónokolnak a sokaságnak,
Az iszapban nyüzsgő tömegeknek,
   nyüveknek, gőtéknek, kukacoknak,
Velük van . . . . . . . r,
   aki habfehér szalvétát
Gyömöszölt hímvesszeje alá,
   és. . . . . . . . . . . m,
Aki irtózott a közönséges beszédtől,
Lábaira koszos, de kikeményített
   gallért kötött,
A pattanásos, szőrös bőr
   rágyüremlik a gallérra,
Nyerészkedők, kik szarral kevert vért vedelnek,
Mögöttük. . . . . . f meg a tőkepénzesek állnak
   és acéldróttal korbácsolják őket.
 
És a nyelv elárulói,
   . . . . . . n meg az erőszakkal verbuválók
Meg a bérhazudozók,
a ferdehajlamúak, az anyanyelv elferdítői,
   a perverzek, kik a pénzben-bujálkodást
Az érzéki örömök elé helyezték;
üvöltözés, mintha tyúkház lenne a nyomda,
   és csattognak a prések,
hulladékpapír száll, por kavarog,
dögszag, izzadtság, poshadt narancsbűz,
trágya, a világűr utolsó pöcegödre,
mystérium meg kénsav;
tombol mind a kicsinyhitű,
drágakövet tipor a sárba
   s üvölt, hogy nem sikerült beszennyeznie;
szörny-anyák, kik ágyba űzik lányaikat a végelgyengüléssel,
kocák fölfalják, amit ellettek,
és itt a plakát: ΕΙΚΩΝ ΓΗΣ,
   és itt: A SZEMÉLYZET VÁLTOZIK,
 
elolvadnak mocskos viaszként,
   mint korhadt gyertyák, seggük lesüllyed,
sonkáikba pofájuk alámerül,
És alattuk, az iszapban,
kifordítva, talp a talphoz,
   tenyér a tenyérhez, az azsánprovokatőrök,
Pearse és Mac DacDonagh gyilkosai,
   H. kapitány, a kínzómester;
Verres, ez a kővédermedt szar,
   bigottak, Kálvin, Alexandriai Szt. Kelemen!
pincebogarak vájkálódnak a szarban,
A föld végelgyengülésben, az iszap tele hordalékkal,
szétfoszló körvonalak, eróziók.
 
   S a rothadó poklon
az óriás valag,
   aranyérrel repedezett,
cseppkövek csüngnek alá,
   zsíros, akár az égbolt Westminster felett,
a láthatatlan, töménytelen angol,
   a városban semmi érdekesség,
szenny legalja, teljes végelgyengülés,
erkölcs-csőszök, kik átfingnak a selymen
   s közben a keresztény jelképeket lóbálják,
. . . . . . . . filléres pléh-fütyülőt ver,
Hírterjesztő döglegyek, hárpiák, kik szart fröcskölnek a légbe.
 
Kiállhatatlan hazugok lápja,
   baromságok mocsara,
aljas baromságok, s újabb baromságok,
élő genny a föld, féreggel telitett,
döglött kukacokból élő kukacok kelnek,
   nyomortanyák szipolyozói,
lapostetveket szétnyomogató uzsorások, a hatalom kerítői,
pets-de-loup, kő-könyvek halmain gubbasztók,
kik a szöveget filológiával ködösítik,
   testükkel takarják el;
nem menedékhely a csönd sem,
nyálzó tetvek hemzsegése,
szónokok üres szájjártatása,
   prédikátorok segg-böfögése.
   És Invidia,
a korrupció, dögszag, penész,
cseppfolyós állatok, oszló csontozatok,
lassú rothadás, bűzletes enyészet,
   szétrágott szivarcsutkák, Sem méltóság, sem tragédia,
. . . . .m Episcopus egy kotont lóbál, szinültig tele pincebogárral,
monopolisták, a tudás megrontói,
   az elosztás megrontói.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. G. L.

minimap