Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!

Pound, Ezra: Canto XX

Pound, Ezra portréja

Canto XX (Angol)

Sound slender, quasi tinnula,
Ligur' aoide: Si no'us vei, Domna don plus mi cal,
Negus vezer mon bel pensar no val."
Between the two almond trees flowering,
The viel held close to his side;
And another: s'adora".
"Possum ego naturae
non meminisse tuae!" Qui son Properzio ed Ovidio.

The boughs are not more fresh
where the almond shoots
take their March green.
And that year I went up to Freiburg,
And Rennert had said: Nobody, no, nobody
Knows anything about Provençal, or if there is anybody,
It's old Lévy."
And so I went up to Freiburg,
And the vacation was just beginning,
The students getting off for the summer,
Freiburg im Breisgau,
And everything clean, seeming clean, after Italy.

And I went to old Lévy, and it was by then 6.30
in the evening, and he trailed half way across Freiburg
before dinner, to see the two strips of copy,
Arnaut's, settant'uno R. superiore (Ambrosiana)
Not that I could sing him the music.
And he said: Now is there anything I can tell you?"
And I said: I dunno, sir, or
"Yes, Doctor, what do they mean by noigandres?"
And he said: Noigandres! NOIgandres!
"You know for seex mon's of my life
"Effery night when I go to bett, I say to myself:
"Noigandres, eh, noigandres,
"Now what the DEFFIL can that mean!"
Wind over the olive trees, ranunculae ordered,
By the clear edge of the rocks
The water runs, and the wind scented with pine
And with hay-fields under sun-swath.
Agostino, Jacopo and Boccata.
You would be happy for the smell of that place
And never tired of being there, either alone
Or accompanied.
Sound: as of the nightingale too far off to be heard.
Sandro, and Boccata, and Jacopo Sellaio;
The ranunculæ, and almond,
Boughs set in espalier,
Duccio, Agostino; e l'olors
The smell of that place – d'enoi ganres.
Air moving under the boughs,
The cedars there in the sun,
Hay new cut on hill slope,
And the water there in the cut
Between the two lower meadows; sound,
The sound, as I have said, a nightingale
Too far off to be heard.
And the light falls, remir,
from her breast to thighs.

He was playing there at the palla.
Parisina - two doves for an altar - at the window,
"E'l Marchese
Stava per divenir pazzo
after it all." And that was when Troy was down
And they came here and cut holes in rock,
Down Rome way, and put up the timbers;
And came here, condit Atesten...
   "Peace! keep the peace, Borso."
And he said: Some bitch has sold us
                      (that was Ganelon)
"They wont get another such ivory."
And he lay there on the round hill under the cedar
A little to the left of the cut (Este speaking)
By the side of the summit, and he said:
   "I have broken the horn, bigod, I have
"Broke the best ivory, l'olofans." And he said:
"Tan mare fustes!"
        pulling himself over the gravel,
"Bigod! that buggar is done for,
"They wont get another such ivory."
And they were there before the wall, Toro, las almenas,
(Este, Nic Este speaking)
                           Under the battlement
(Epi purgo) peur de la hasle,
And the King said:
   "God what a woman!
My God what a woman" said the King telo rigido.
"Sister!" says Ancures, "'s your sister!"
Alf left that town to Elvira, and Sancho wanted
It from her, Toro and Zamora.
   "Bloody spaniard!
Neestho, le'er go back...
                                 in the autumn."
"Este, go' damn you." between the walls, arras,
Painted to look like arras.
Glaze green and red feathers, jungle,
Basis of renewal, renewals;
Rising over the soul, green virid, of the jungle,
Lozenge of the pavement, clear shapes,
Broken, disrupted, body eternal,
Wilderness of renewals, confusion
Basis of renewals, subsistence,
Glazed green of the jungle;
Zoe, Marozia, Zothar,
loud over the banners,
Glazed grape, and the crimson,
                 cosi Elena vedi,
In the sunlight, gate cut by the shadow;
And then the faceted air:
Floating. Below, sea churning shingle.
Floating, each on invisible raft,
On the high current, invisible fluid,
Borne over the plain, recumbent,
The right arm cast back,
   the right wrist for a pillow,
The left hand like a calyx,
Thumb held against finger, the third,
The first fingers petal'd up, the hand as a lamp,
A calyx.
            From toe to head
The purple, blue-pale smoke, as of incense;
Wrapped each in burnous, smoke as the olibanum's,
Swift, as if joyous.
Wrapped, floating; and the blue-pale smoke of the incense
Swift to rise, then lazily in the wind
   as Aeolus over bean-field,
As hay in the sun, the olibanum, saffron,
As myrrh without styrax;
Each man in his cloth, as on raft, on
   The high invisible current;
On toward the fall of water;
And then over that cataract,
In air, strong, the bright flames, V shaped;
   Nel fuoco
D'amore mi mise, nel fuoco d'amore mi mise...
Yellow, bright saffron, croceo;
And as the olibanum bursts into flame,
The bodies so flamed in the air, took flame,
   "... Mi mise, il mio sposo novello."
Shot from stream into spiral,

Or followed the water. Or looked back to the flowing;
Others approaching that cataract,
As to dawn out of shadow, the swathed cloths
Now purple and orange,
And the blue water dusky beneath them,
   pouring there into the cataract,
With noise of sea over shingle,
   striking with:
   hah hah ahah thmm, thunb, ah
   woh woh araha thumm, bhaaa.
And from the floating bodies, the incense
blue-pale, purple above them.
Shelf of the lotophagoi,
Aerial, cut in the aether.
With the silver spilla,
The ball as of melted amber, coiled, caught up, and turned.
Lotophagoi of the suave nails, quiet, scornful,
   "Feared neither death nor pain for this beauty;
If harm, harm to ourselves."
And beneath: the clear bones, far down,
Thousand on thousand.
   "What gain with Odysseus,
"They that died in the whirlpool
"And after many vain labours,
"Living by stolen meat, chained to the rowingbench,
"That he should have a great fame
   "And lie by night with the goddess?
"Their names are not written in bronze
   "Nor their rowing sticks set with Elpenor's;
"Nor have they mound by sea-bord.
   "That saw never the olives under Spartha
"With the leaves green and then not green,
   "The click of light in their branches;
"That saw not the bronze hall nor the ingle
"Nor lay there with the queen's waiting maids,
"Nor had they Circe to couch-mate, Circe Titania,
"Nor had they meats of Kalüpso
"Or her silk skirts brushing their thighs.
"Give! What were they given?
"Poison and ear-wax,
   and a salt grave by the bull-field,
"neson amumona, their heads like sea crows in the foam,
"Black splotches, sea-weed under lightning;
"Canned beef of Apollo, ten cans for a boat load."
Ligur' aoide.

And from the plain whence the water-shoot,
Across, back, to the right, the roads, a way in the grass,
The Khan's hunting leopard, and young Salustio
And Ixotta; the suave turf
Ac ferae familiares, and the cars slowly,
And the panthers, soft-footed.
Plain, as the plain of Somnus,
   the heavy cars, as a triumph,
Gilded, heavy on wheel,
   and the panthers chained to the cars,
Over suave turf, the form wrapped,
Rose, crimson, deep crimson,
And, in the blue dusk, a colour as of rust in the sunlight,
Out of white cloud, moving over the plain,
Head in arm's curve, reclining;
The road, back and away, till cut along the face of the rock,
And the cliff folds in like a curtain,
The road cut in under the rock
Square groove in the cliff's face, as chiostri,
The columns crystal, with peacocks cut in the capitals,
The soft pad of beasts dragging the cars;
Cars, slow, without creak,
And at windows in inner roadside:
   le donne e i cavalieri
   smooth face under hennin,
The sleeves embroidered with flowers,
Great thistle of gold, or an amaranth,
Acorns of gold, or of scarlet,
Cramoisi and diaspre
   slashed white into velvet;
Crystal columns, acanthus, sirens in the pillar heads;
And at last, between gilded barocco,
Two columns coiled and fluted,
Vanoka, leaning half naked,
   waste hall there behind her.
           Borso..., Borso!"

FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

XX Canto (Magyar)

Hang, halvány, quasi tinnula,
Ligur' aoide: Si no'us vei, Domna don plus mi cal,
Negus vezer mon bel pensar no val."
A két virágzó mandulafa között,
A viel odasimul az oldalához;
És egy másik: s'adora".
„Possum ego naturae
Non meminisse tuae!" Qui son Properzio ed Ovidio.

Már nincsenek friss ágak
Ahol a mandularügy
Márciusra zöldül.
És abban az évben Freiburgba mentem,
S Rennert azt mondta volt: Senki, nem, senki
Nem tud semmit a provanszál nyelvről, de ha igen,
Hát az az öreg Lévy.”
És így Freiburgba mentem,
S a szünidő épp megkezdődött,
A diákok elrajzottak nyárára,
Freiburg im Breisgau,
És minden tiszta, ránézek, tiszta, Olaszország után.

És elmentem az öreg Lévyhez, és addigra 6.30,
Este volt, és ő fél Freiburgon végigvonszolta magát
Vacsora előtt, hogy azt a két kéziratcsíkot lássa,
Arnaut-ból, settant'uno R. superiore (Ambrosiana)
Nem mintha el tudtam volna neki énekelni.
És azt mondta; Nahát mit akar megtudni tőlem?"
És én azt mondtam: Nem tom, uram, vagyishát
„Igen, Doktor Úr, mit jelentsen az a noigandres?"
S ő azt mondta: Noigandres! NOlgandres!
„Tuttya hat tónapot von meínem Leben
„Minten éjjel mikor átyba mék, szólok magamhoz:
„Noigandres, nű, noigandres,
„Nahát mi a TEJFEL lehet az!"
Szél az olajfák között, boglárka-hadrend,
A tisztán metszett sziklák mentén
A víz csorog, és a szél fenyőtől
És naprend-vágta kaszálóktól illatos.
Agostino, Jacopo és Boccata.
Boldog lennél, olyan jó szagú az a hely,
S nem unnád meg sosem, hogy ott légy, ha egyedül,
Ha társaságban.
Hang: mint a messzi csalogányé, alig hallható.
Sandro, és Boccata, és Jacopo Sellaio;
A boglárkák, és mandula,
És redélyzetes ágak,
Duccio, Agostino; e l'olors –
Jó szagú az a hely – d'enoi ganres.
Légmozgás az ágak alatt,
A cédrusok ott a napban,
Frissen kaszált széna, hegyi lejtőn,
És a víz ott a hasadékban
A két mélyföld között; hang,
A hang, mondottam már, csalogány,
Messzi, alig hallható.
És a fény hullong, remir,
Női mellről női combra.

Ő pedig ott a kastélyban játszott.
Parisina meg - két galamb egy oltáron - az ablakban,
E'l Marchese
Stava per divenir pazzo
Mindenek után." És történt, hogy Trója megdőlt,
S ők idejöttek, s réseket ütöttek a sziklán,
Egész le Rómáig, és gerendákat húztak;
És idejöttek, condit Atesten...
   „Békét! őrizd a békét, Borso."
Ő pedig így szólt: Valami cafka elárult minket
                              (Ganelon volt)
„Nem kapnak többet ilyen ivoárt."
És ott feküdt a kerek dombon, a cédrus alatt
Kissé balra a hasadéktól (Niccoló beszél) 
A csúcs mentiben, es így szólt:
   „Eltörtem a kürtöt; esküszöm; össze-
„Törtem a legjobb ivoárt, l'olofans." És így szólt:
„Tan mare fustes!"
   áthúzkodva magát a hordalékon,
„Esküszöm! annak a rohadéknak vége,
„Nem kapnak többet ilyen ivoárt."
És ott voltak a fal előtt, Toro, las almenas,
(Este, Nic Este beszél)
                         Az oromzat alatt
(Epi pürgo) peur de la hasle,
És a Király így szólt:
   „Úristen, micsoda asszony!
Istenem, micsoda asszony" szólt király telo rigido.
„A húgod!" szól Ancures, „'sz az a húgod!"
Alf meghagyta Elvirának a várost, és Sancho el-
Kívánta tőle, Torót és Zamorát.
   „Büdös spanyol!
Neestho, eriszd vissza a nőt...
                                            az ősszel."
„Este, 'sten verjen meg." arras, a falak között;
Arras, annak festették.
Zománcos zöld és vörös tollak, dzsungel,
Alapja újulásnak, megújhodásnak;
Lélek fölé kelő, zöld lényegű zöld, a dzsungelé,
Kocsiút rombusza, tiszta metszetek,
Törött, széttagolt, test örökiglen,
Megújhodások pusztasága, zűrzavar 
Alapja megújhodásnak, teljes lét,
Dzsungel zománcos zöldje;
Zoe, Marozia, Zothar,
harsogón a lobogók felett,
Zománcos szőlő, és a karmazsin,
                 cosí Elena vedi,
A napfényben, az árny véste kapu;
S aztán a kristálylapú levegő:
Lebegés. Odalenn, kavicstajtékos tenger.
Lebegés, mind egy-egy láthatatlan tutajon,
A tarajos áron, láthatatlan fluidum,
Síkon kihordott, hátnak vetődő,
A jobb kar visszacsapva,
   a jobb csukló párnaként,
A bal kéz mint a növényi kehely,
Hüvelyk feszül az ujjnak, a gyűrűsnek,
Az első ujjak felsziromlanak, a kéz mint lámpás,
Növényi kehely.
                         Lábujjtól fejig
A bíbor, kék-sápadt füst, mint tömjéné;
Mind burnuszba burkolt, füst, mint a fenyőtömjén,
Gyors, mintha jókedvében.
Beburkolt, lebegő; és a tömjén kék-sápadt füstje
Gyorsan kél, majd a szélben bágyad,
   akár Aeolus babföld felett,
Akár széna a napon, a fenyőtömjén, sáfrány,
Akár mirhafű, balzsamtalan;
Mind ruhában, férfi, mintegy tutajon, a
   tarajos láthatatlan áron;
Tovább a vízesés iránt;
És aztán a zuhatagon által,
Levegőn, metszőn, a fénylő lángok, V alakban;
   Nel fuoco
D'amore mi mise, nel fuoco d'amore mi mise...
Sárga, fénylő sáfrány, croceo;
S ahogy a fenyőtömjén lángra kap,
A levegőben láng csapta testek átlángzanak,
    „...Mi mise, il mio sposo novello."
Kilövellvén az árból a spirálba,

Vagy a vizet követve. Vagy a sodrásra visszanézvést;
Mások azt a zuhatagot kergetőn,
Csak hogy kihajnalodni az árnyból, a göngyölt ruhák
Most bíbor s narancsban,
És a kék víz homálylón alattuk,
   ahogy ott beleömlik a zuhatagba,
Tengerzajjal kavics fölé,
   azt ütve:
   ha ha aha zmm, znb, aa
   uo uo araha zumm, bhaaa.
És a lebegő testekből, a tömjén
   kék-sápadt, bíbor fölöttük.
A lotophagoi tengerküszöbe,
Testetlen, éterbe metszett.
A spilla ezüstjével,
A gömb mintegy olvadt borostyán, tekerdül, megreked, s kifordul.
Lotophagoi, nyájas szögekkel, nyugodtak, megvetők,
   „Nem féltünk sem halált, sem kínt ezért a szépért;
Ha árt, magunknak árt."
És alant: a tiszta csontok, messze lenn,
Ezrével ezrek.
   „Mit nyertek Odüsszeusszal
„Akik az örvénybe haltak,
„És annyi hívságos munkálkodás után
„Lopott hús lett a részük, evezőpadhoz láncolódva,
„Csak hogy ő nagyhírű legyen
   S lefeküdjön éjjel az istennővel?
„Az ő nevük nincs bronzba vésve,
   „Evezőjük sincs halomba ütve, mint az Elpénóré;
„Sírhalmuk sincs, tengerszegélyen.
   „Akik sosem látták Spárta alatt az olajfákat,
„Ahogy a levelük zöldül, és aztán mégsem zöldül,
   „A fény csettenését az ágak között;
„Akik nem látták a bronztermet, sem a tűzhelyet,
„Sem a királynő szolgálóival nem hálhattak,
„Sem Kirké nem vonta őket nyoszolyára, Kirké Titánia,
„Sem Kalüpszó nem táplálta őket,
„Selyemköntöse nem csapkodta combjukat,
„Kapni! Mit kaptak ők?
                                A fülükbe viaszt.
„Mérget és fülviaszt,
   meg egy sós sírt a tinólegelőnél
neson amumona, fejük mint tengeri varjak a habon,
„Fekete pacnik, hínár villámfényben;
„Apolló-marhakonzerv, tíz doboz egy hajórakomány."
Ligur' aoide.

És a síkról, ahonnét az ereszcsatorna,
Keresztben, vissza, jobbra, az utak, ösvény a fűben,
A Kán vadászó leopárdja, s ifjú Salustio
És Ixotta; a nyájas gyep
Ac ferae familiares, s a kocsik lassan,
És a párducok, puha talpon.
Sík, mint a Somnus síkja,
   a súlyos kocsik, mint a triumfus,
Bearanyozva, súlyosan a keréken,
   és a párducok lánccal a kocsikhoz,
Nyájas gyepen, a forma beburkolt,
Rózsa, karmazsin, mély karmazsin,
És, a kék homályban, egy szín, mint rozsdáé a napfényben,
Fehér felhőből kifutva, neki a síknak,
Fej a kar görbületében, hátrahajló;
Az út, vissza és el, mígnem végigvésik a sziklaarcot,
S a szirtfal begyűrődik, mint a függöny,
Az út bevésve a szikla alá
Négyszögű rovás a szirtarcon, miként chiostri,
Az oszlopok kristályból, pávák bevésve a vállkövekbe,
A vadállatok puha mancsa húzkodja a kocsikat;
Kocsik, lassúdad, nyikorgás nélkül,
S az ablakokban, belső útszélen:
   le donne e i cavalieri
   redőtlen arc hennin alatt,
A virágokkal kivarrt ruhaujjak,
Óriás aranybogáncs, vagy amaránt,
Aranymakkok, vagy skarlátmakkok,
Cramoisi és diaspre
   Fehérre szabdalva bársonyig;
Kristályoszlopok, akantusz, szirének az oszlopfőkön;
És végül, a bearanyozott barocco
Két megsodort és bordázott oszlop közé,
Vanoka, félmeztelenül odadől,
   puszta csarnok mögötte.
           Borso..., Borso!”

Jegyzetek (XX. Canto)
quasi tinnula - mintegy csilingelve (latin); utalás Catullus LXI. versére, mely műfaját tekintve nászhimnusz.
Ligur' aoide - a görög kifejezés Homérosz Odüsszeiá-jából a Tizenkettedik ének 183. sorára utal, ahol a szirének „éles dalára" vonatkozik, jelentése: tiszta dal.
Si no'us vei… val - a provánszi szövegrész idézet Bernart de Ventadour középkori trubadúrköltőtől, jelentése: Ha nem látlak, Hölgyem, kiért lángolok, akkor sincs látvány, mely méltó lenne rólad való gondolaton szépségéhez.
A viel lantszerű provánszi hangszer.
s'adora - imádott (olasz), utalás Guido Cavalcanti 35. szonettjének egyik sorára.
Possum ego... tuae - a latin sor idézet Propertius II. 20. elégiájából, jelentése: nem feledhetem természetedet.
Qui son... Ovidio - Íme, Propertius és Ovidius(olasz).
Hugo Albert Rennert (1858-1927) a román nyelvek tanára volt a Pennsylvania Egyetemen,
Emil Lévy (1855-1918) német filológus nyolckötetes provánszi szótárt állított össze.
Daniel Arnaut tizenkettedik századi provánszi trubadúrköltő volt.
settant... (Ambrosiana) – a milánói Ambrosiana Könyvtárban ezen a - hetvenegyes - katalógusszámon található a költeményben említett Arnaut-vers (13. canzone), melyben az értelmezési problémát, kiváltó noigandres szó szerepel. A szó egyik elképzelhető jelentése: dió; de Lévy szövegromlást feltételezve a d'enoi ganres olvasatot tartja helyesnek, jelentése így: elűzi a szomorúságot (unalmat).
Agostino de Duccio (1418?-1481) olasz szobrász,
Jacopo Sellaio (1422-1493) firenzei,
Giovanni Boccata (1435?-1480?) umbriai festő.
A Sandro név Sandro Botticellire (1444-1510), a híres firenzei festőre utal.
e l'olors - a provánszi kifejezés jelentése: és az illat.
Az ugyancsak provánszi remir szó jelentése: nézek.
Parisina - Rimini uralkodójának, Carlo Malatestának (1368-1429) a leánya, akit a nála jóval idősebb III. Niccoló d'Estéhez, Ferrara, Modena, Parma, Reggio és Milánó urához adtak feleségül. Mikor a férj megtudta, hogy természetes fiának és feleségének viszonya van, mindkettőt lefejeztette.
E'l Marchese Stava per divenir pazzo és a márki az őrület határán állt (provánszi); a márki Niccoló d'Este.
condit Atesten - alapította Este (latin); utalás a család ősi eredetére.
Borso Niccoló d'Este harmadik fia volt. Mivel az uralkodócsalád nem rendelkezett megfelelő katonai erővel, hatalmát politikai eszközökkel igyekezett fenntartani, és fiainak is ezt tanácsolta.
Ganelon - a Roland-ének című középkori francia hősköltemény egyik szereplője, aki Roland árulójává lesz.
l'olofans - elefánt (ófrancia), utalás Roland elefántcsont kürtjére.
Tan mare fustes! - az ófrancia mondat jelentése: balcsillagzatú vagy. Roland ezeknek a szavaknak a kíséretében sújtja fejbe kürtjével a rátámadó mórt, majd maga is meghal.
Toro, las almenas - Toro bástyái (spanyol). Utalás Lope de Vega (1562-1635) spanyol drámaíró Los Almenas de Toro című darabjára.
Epi pürgo - a görög kifejezés idézet az Iliász Harmadik énekének 153. sorából, jelentése: a falon.
peur de la hasle - a középfrancia kifejezés jelentése: félelem a napégéstől.
telo rigido - merev dárdával (latin).
Ancures, Alf, Elvira, Sancho Lope de Vega említett darabjának szereplői.
Neestho - utalás az Iliász Harmadik énekének 159. sorára, jelentése: ereszd vissza.
arras - itt: festmény, utalás Francesca és Paolo házasságtörő szerelmére és halálára, 1. Dante: Isteni Színjáték, Pokol, Ötödik ének.
Zoe (?-1050) bizánci császárnő, aki megmérgezte férjét, hogy trónját elfoglalja.
Marozia (?-945?) I. Alberic római fejedelem felesége, III. Sergius pápa szeretője volt.
A Zothar főltehetőleg kitalált név.
HO BIOS - a görög szó jelentése: élet.
cosi Elena vedi - így láttam Helénát (olasz). Pontatlan idézet az Isteni Színjáték-ból, Pokol, Ötödik ének, 64. sor.
Nel fuoco... mi mise - a szerelem tüzébe tett engem (olasz); Pound egyik levele szerint utalás Assisi Szent Ferenc Naphimnuszára.
croceo - sáfrányszínű (olasz).
il mio sposo novello - új hitvesem (olasz); a Naphimnusz megkezdett sorának folytatása.
lotophagoi - a görög szó az Odüsszeia Kilencedik énekére utal, jelentése: lótuszevők.
spilla - tű (olasz).
Voce-profondo - mély hangon (olasz).
neson amumona - kitűnő sziget (görög).
Salustio és Ixotta - Sigismundo Malatesta zsoldosvezér fia és felesége. Sigismundo Parisinának unokatestvére volt.
Ac ferae familiares - a latin szöveg jelentése: és szelídített állatok.
Somnus - az alvás istene a római mitológiában.
chiostri - klastromok (olasz).
le donne e i cavalieri - a hölgyek és a lovagok (olasz); idézet az Isteni Színjáték-ból a Purgatórium Tizennegyedik énekének 109. sorára.
hennin - süveg alakú női fejfedő (ófrancia).
Cramoisi - bíborszínű szövet (francia).
diaspre- jáspis (olasz).
Vanoka - föltehetőleg kitalált név, lehetséges, hogy Vannozza Cataneire, VI. Sándor pápa szeretőjére, Lucretia Borgia anyjára gondolt Pound.

FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. Á.