Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Pound, Ezra: Portrait d’une femme

Pound, Ezra portréja

Portrait d’une femme (Angol)

Your mind and you are our Sargasso Sea,

London has swept about you this score years

And bright ships left you this or that in fee:

Ideas, old gossip, oddments of all things,

Strange spars of knowledge and dimmed wares of price.

Great minds have sought you--lacking someone else.

You have been second always. Tragical?

No. You preferred it to the usual thing:

One dull man, dulling and uxorious,

One average mind--with one thought less, each year.

Oh, you are patient, I have seen you sit

Hours, where something might have floated up.

And now you pay one. Yes, you richly pay.

You are a person of some interest, one comes to you

And takes strange gain away:

Trophies fished up; some curious suggestion;

Fact that leads nowhere; and a tale for two,

Pregnant with mandrakes, or with something else

That might prove useful and yet never proves,

That never fits a corner or shows use,

Or finds its hour upon the loom of days:

The tarnished, gaudy, wonderful old work;

Idols and ambergris and rare inlays,

These are your riches, your great store; and yet

For all this sea-hoard of deciduous things,

Strange woods half sodden, and new brighter stuff:

In the slow float of differing light and deep,

No! there is nothing! In the whole and all,

Nothing that's quite your own.

                                                Yet this is you.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetry-archive.com/p/portrait_d_une_femme.html

Portrait d’une femme (Magyar)

Ön és lelke Sargasso-tengerünk, mert

London pezsegte önt körül sok évig,

S fényes hajók fizették vámjuk önnek:

Eszmét s pletykát, sokféle limlomot,

Fura tudás-halat, nagy árú árut.

Jobb híján önt keresték fel nagy elmék.

Ön másodkéz volt mindig. Tragikus?

Nem. Ön kívánta ezt s nem a szokottat:

Az untató, unt s asszonybújó férjet:

Az átlagészt, mely szűkül évről évre.

Türelmes ön — láttam órákig ülni,

Hátha valamit partra vet az ár.

Meg is jutalmaz bárkit. S jól jutalmaz.

Ön bír bizonyos érdekkel, s ki fölkeresi önt,

Hökkentő nyereséggel tér meg:

Horgászzsákmány az; fura ötlet; tény, mely

Zsákutca csak; néhány mese — tele

Mandragórával vagy bármi egyébbel,

Mely hasznos és mégsem hajt semmi hasznot.

Sarkokban nincs helye s értelme sincs,

Óráját sem leli napok ködében:

Tarka, fakult, csodás ős kézimunkák,

Bálványok, ritka berakások, ámbra —

Ez a vagyona s gazdag gyűjteménye;

S ez ár hordta sok múlékony dolog:

Félig szétmart fák s fénylő új anyag közt

A fény és mély változó lusta árján

Még sincs semmi! Nincs! Az egészben semmi

Sincs, ami ön volna.

                                S ez mégis ön.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap