Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Pratt, E. J.: A bariton (The Baritone Magyar nyelven)

Pratt, E. J. portréja

The Baritone (Angol)

He ascended the rostrum after the fashion of the Caesars:
His arm, a baton raised oblique,
Answering the salute of the thunder,
Imposed a silence on the Square.
For three hours
A wind-theme swept his laryngeal reeds,
Pounded on the diaphragm of a microphone,
Entered, veered, ran round a coil,
Emerged, to storm the passes of the ether,
Until, impinging on a hundred million ear-drums,
It grew into the fugue of Europe.

Nickel, copper and steel rang their quotations to the skies,
And down through the diatonic scale
The mark hallooed the franc,
The franc bayed the lira,
With the three in full flight from the pound.
And while the diapasons were pulled
On the Marseillaise,
The Giovinezza,
And the Deutschlandlied,
A perfect stretto was performed
As the Dead March boomed its way
Through God Save The King
And the Star Spangled Banner.

Then the codetta of the clerics
(Chanting a ritual over the crosses of gold tossed into the crucibles to back the billion credit)
Was answered by
The clang of the North Sea against the bows of the destroyers,
The ripple of surf on the periscopes,
The grunt of the Mediterranean shouldering Gibraltar,
And the hum of the bombing squadrons in formation under Orion.

And the final section issued from the dials,
WHEN --
Opposed by contrapuntal blasts
From the Federated Polyphonic Leagues
Of Gynecologists,
Morticians,
And the Linen Manufacturers --
The great Baritone,
Soaring through the notes of the hymeneal register,
Called the brides and the grooms to the altar,
To be sent forth by the Recessional Bells
To replenish the earth,
And in due season to produce
Magnificent crops of grass on the battlefields.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.trentu.ca

A bariton (Magyar)

Úgy lépett a szószékre, mint egykoron egy cézár:
Karja fölemelt karmesteri pálca,
Fogadva a vihar köszönését;
Csöndet varázsolt a Térre.
Három órán át
Fúvós-téma áramlott gége-fuvoláin,
A mikrofon membránját összezúzta,
Belépett, bekerítette kötéllel,
Feltűnt, elfoglalta az éter útját,
Míg százmillió dobra rázuhanva
Európa fúgájává nőtt.

Nikkel, réz és acél zengett az égig,
S aztán le a diatonikus skálán
A márka szólta franknak,
Az a lírát ugatta,
Míg mindhárom a fonttól menekült.
S míg az alaphangokat megütötték
A Marseillaise-en,
A Giovanezzá-n,
És a Deutschlandlied-en, 
Az tökéletes stretta lett,
Ahogy átdübörgött a Gyászinduló
Az Isten óvd a királyt-on
S a Csillagfényű lobogó-n keresztül.

Aztán a papok codettáját
(Rituálét dalolva olvasztótégelyekbe hajított keresztek fölött)
Megválaszolta
Az Északi tenger zúgása a hódítók íjai ellen,
A tengerhullámok a periszkópon.
A Gibraltárt taszító Földközi tenger moraja,
S a bombázó osztagok zaja az Orion alatt.

S az óralapból induló végső szakasz,
MIKOR -
Szembenálló ellenpontozott füttyök
A Polifón Szövetségtől
A nőgyógyászoktól
A fehérneműgyárosoktól
A hatalmas bariton
Szárnyalva az anyakönyvvezetés hangjegyein
Oltárhoz hívott arát s vőlegényt,
Hogy a harang előreküldje őket
A földet feltölteni újra:
Teremhessen, ha itt az ideje,
Csodálatos fű a harctereken.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. J.

minimap