Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Rich, Adrienne: The Trees

Rich, Adrienne portréja

The Trees (Angol)

The trees inside are moving out into the forest,

the forest that was empty all these days

where no bird could sit

no insect hide

no sun bury its feet in shadow

the forest that was empty all these nights

will be full of trees by morning.

 

All night the roots work

to disengage themselves from the cracks

in the veranda floor.

The leaves strain toward the glass

small twigs stiff with exertion

long-cramped boughs shuffling under the roof

like newly discharged patients

half-dazed, moving

to the clinic doors.

 

I sit inside, doors open to the veranda

writing long letters

in which I scarcely mention the departure

of the forest from the house.

The night is fresh, the whole moon shines

in a sky still open

the smell of leaves and lichen

still reaches like a voice into the rooms.

My head is full of whispers

which tomorrow will be silent.

 

Listen. The glass is breaking.

The trees are stumbling forward

into the night. Winds rush to meet them.

The moon is broken like a mirror,

its pieces flash now in the crown

of the tallest oak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ronnowpoetry.com

A fák (Magyar)

A fák kifele költöznek a házból

az erdőbe, mely puszta volt napok során át

madár nem ülhetett meg

bogár se bújt

benne, napfény se fürdette a lábát

az erdő, mely üres volt éjek hosszú során át,

ma reggelre fával telik meg.

 

A gyökerek egész

éjjel küszködtek, tépik ki a padló

réseiből magukat.

Az ablak fele nyújtózik a lomb,

erőlködve feszülnek meg a gallyak,

a háztető alól meggörbedt, öreg ágak csoszognak

elő, mint kórház ajtajához

a távozó, félig még

kábult beteg.

 

Itt ülök, a verandára nyíló ajtók kitárva,

és hosszú leveleket írok,

melyekben csak futólag említem meg: az erdő

most távozik a házból.

A levegő hűs, telihold süt

a még födetlen égen,

a lomb és mohaillat

beszivárog a házba, mint távoli beszéd.

Fejem telis-teli

suttogással, amely holnapra elhal.

 

Hallod? Épp most reped meg az üveg.

A fák bukdácsolva tolongnak

az éjbe ki. Szelek futnak elébük.

A hold-tükör ezer darabra tört,

szilánkja ott villog a legsudárabb

tölgy lombja közt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu/

minimap