Roethke, Theodore: Bánat (Dolor Magyar nyelven)

I have known the inexorable sadness of pencils,
Neat in their boxes, dolor of pad and paper weight,
All the misery of manilla folders and mucilage,
Desolation in immaculate public places,
Lonely reception room, lavatory, switchboard,
The unalterable pathos of basin and pitcher,
Ritual of multigraph, paper-clip, comma,
Endless duplicaton of lives and objects.
And I have seen dust from the walls of institutions,
Finer than flour, alive, more dangerous than silica,
Sift, almost invisible, through long afternoons of tedium,
Dropping a fine film on nails and delicate eyebrows,
Glazing the pale hair, the duplicate grey standard faces.

Ismertem a ceruzák kérlelhetetlen szomorúságát
A formás dobozokban, írómappa- és levélnehezék-bánatot,
Dossziék és ragasztók minden nyomorúságát,
A vigasztalanul makulátlan illemhelyeket,
Magányos várószobát, mosdófülkét, kapcsolótáblát,
Remény nélkül merengő csempét, csapokat,
A rituálét: sokszorosító, gemkapocs, vessző,
Élők és tárgyak másolását szakadatlan,
És láttam port szállni az intézmények falaiból,
Lisztnél finomabbat, eleven volt, a szilikátpornál is veszélyesebb,
Szitált, csaknem láthatatlanul, az unalom hosszú délutánjain át,
Finom hártya rakódott körmökre és kényes szemöldökökre,
Kifényesítve a fakó hajat, a szürke másolat-arcokat.