Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Roethke, Theodore: A muskátli (The Geranium Magyar nyelven)

Roethke, Theodore portréja

The Geranium (Angol)

When I put her out, once, by the garbage pail,

She looked so limp and bedraggled,

So foolish and trusting, like a sick poodle,

Or a wizened aster in late September,

I brought her back in again

For a new routine--

Vitamins, water, and whatever

Sustenance seemed sensible

At the time: she'd lived

So long on gin, bobbie pins, half-smoked cigars, dead beer,

Her shriveled petals falling

On the faded carpet, the stale

Steak grease stuck to her fuzzy leaves.

(Dried-out, she creaked like a tulip.)

 

The things she endured!--

The dumb dames shrieking half the night

Or the two of us, alone, both seedy,

Me breathing booze at her,

She leaning out of her pot toward the window.

 

Near the end, she seemed almost to hear me--

And that was scary--

So when that snuffling cretin of a maid

Threw her, pot and all, into the trash-can,

I said nothing.

 

But I sacked the presumptuous hag

the next week,

I was that lonely.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A muskátli (Magyar)

Kiraktam egyszer a szemetesvödör mellé,

De olyan lompos és elgyötört,

Ostoba és ragaszkodó volt, mint egy beteg pudli,

Vagy egy aszott őszirózsa szeptember végén,

Hogy bevittem újra

Kikúrálni -

Vitaminok, víz, akármi

Tápanyag jó ötletnek

Tűnt akkor: oly sokáig

Élt ginen, hajcsatton, szivarcsikkeken, poshadt sörön

Hogy fonnyadt szirmai leestek

A kifakult szőnyegre, az állott

Zsír bolyhos levelére tapadt.

(Kiszáradva, mint tulipán nyikorgott.)

 

Mindent kibírt! -

Kuka nők sikongását fél éjjel,

Vagy ketten, egyedül kornyadozunk,

Én szeszt lehelek rá,

Ő a cserépből az ablak felé dől.

 

A végefelé, mintha hallott volna -

Meg is ijedtem -

S mikor az a szenteskedő, kretén takarítónő

Cserepestül kivágta a szemétbe,

Nem szóltam semmit.

 

De a következő héten kirúgtam az öntelt

boszorkányt,

Olyan egyedül voltam.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap