Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Roethke, Theodore: The Lost Son

Roethke, Theodore portréja

The Lost Son (Angol)

1. The Flight

 

At Woodlawn I Heard the dead cry:

I was lulled by the slamming of iron,

A slow drip over stones,

Toads brooding wells.

All the leaves stuck out their tongues;

I shook the softening chalk of my bones,

Saying,

Snail, snail, glister me forward,

Bird, soft-sigh me home,

Worm, be with me.

This is my hard time.

 

Fished in an old wound,

The soft pond of repose;

Nothing nibbled my line,

Not even the minnows came.

 

Sat in an empty house

Watching shadows crawl,

Scratching.

There was one fly.

 

Voice, come out of the silence.

Say something.

Appear in the form of a spider

Or a moth beating the curtain.

 

Tell me:

Which is the way I take;

Out of what door do I go,

Where and to whom?

 

Dark hollows said, lee to the wind,

The moon said, back of an eel,

The salt said, look by the sea,

Your tears are not enough praise,

You will find no comfort here,

In the kingdom of bang and blab.

 

Running lightly over spongy ground,

Past the pasture of flat stones,

The three elms,

The sheep strewn on a field,

Over a rickety bridge

Toward the quick-water, wrinkling and rippling.

 

Hunting along the river,

Down among the rubbish, the bug-riddled foliage,

By the muddy pond-edge, by the bog-holes,

By the shrunken lake, hunting, in the heat of summer.

 

The shape of a rat?

It’s bigger than that.

It’s less than a leg

And more than a nose,

Just under the water

It usually goes.

 

Is it soft like a mouse?

Can it wrinkle his nose?

Could it come in the house

On the tips of its toes?

 

Take the skin of a cat

And the back of an eel,

Then roll them in grease,–

That’s the way it would feel.

 

It’s sleek as an otter

With wide webby toes

Just under the water

It usually goes.

 

2. The Pit

 

Where do the roots go?

Look down under the leaves.

Who put the moss there?

These stones have been here too long.

Who stunned the dirt into noise?

Ask the mole, he knows.

I feel the slime of a wet nest.

Beware Mother Mildew.

Nibble again, fish nerves.

 

3. The Gibber

 

At the wood’s mouth,

By the cave’s door,

I listened to something

I had heard before.

 

Dogs of the groin

Barked and howled,

The sun was against me,

The moon would not have me.

 

The weeds whined,

The snakes cried

The cows and briars

Said to me: Die.

 

What a small song. What slow clouds. What dark water.

Hath the rain a father? All the caves are ice. Only the snow’s here.

I’m cold. I’m cold all over. Rub me in father and mother.

Fear was my father, Father Fear.

His look drained the stones.

 

What gliding shape

Beckoning through halls,

Stood poised on the stair,

Fell dreamily down?

 

From the mouths of jugs

Perched on many shelves,

I saw substance flowing

That cold morning.

 

Like a slither of eels

That watery cheek

As my own tongue kissed

My lips awake.

 

Is that the storm’s heart? The ground is unstilling itself.

My veins are running nowhere. Do the bones cast out their fire?

Is the seed leaving the old bed? These buds are live as birds.

Where, where are the tears of the world?

Let the kisses resound, flat like a butcher’s palm;

Let the gestures freeze; our doom is already decided.

All the windows are burning! What’s left of my life?

I want the old rage, the lash of primordial milk!

Goodbye, goodbye, old stones, the time-order is going,

I have married my hands to perpetual agitation,

I run, I run to the whistle of money.

 

Money money money

Water water water

 

How cool the grass is.

Has the bird left?

The stalk still sways.

Has the worm a shadow?

What do the clouds say?

 

These sweeps of light undo me.

Look, look, the ditch is running white!

I’ve more veins than a tree!

Kiss me, ashes, I’m falling through a dark swirl.

 

4. The Return

 

The way to the boiler was dark,

Dark all the way,

Over slippery cinders

Through the long greenhouse.

 

The roses kept breathing in the dark.

They had many mouths to breathe with.

My knees made little winds underneath

Where the weeds slept.

 

There was always a single light

Swinging by the fire-pit,

Where the fireman pulled out roses,

Those big roses, the big bloody clinkers.

 

Once I stayed all night.

The light in the morning came slowly over the white

snow.

There were many kinds of cool

Air.

Then came the steam.

 

Pipe-knock.

 

Scurry of warm over small plants.

Ordnung! ordnung!

Papa is coming!

 

A fine haze moved off the leaves;

Frost melted on far panes;

The rose, the chrysanthemum turned toward the light.

Even the hushed forms, the bent yellowy weeds

Moved in a slow up-sway.

 

5. “It was beginning winter”

 

It was beginning winter,

An in-between time,

The landscape still partly brown:

The bones of weeds kept swinging in the wind,

Above the blue snow.

 

It was beginning winter,

The light moved slowly over the frozen field,

Over the dry seed-crowns,

The beautiful surviving bones

Swinging in the wind.

 

Light traveled over the wide field;

Stayed.

The weeds stopped swinging.

The mind moved, not alone,

Through the clear air, in the silence.

 

Was it light?

Was it light within?

Was it light within light?

Stillness becoming alive,

Yet still?

 

A lively understandable spirit

Once entertained you.

It will come again.

Be still.

Wait.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://ninaalvarez.net/2007

Az elveszett fiú (Magyar)

1. A menekülés

 

Hallottam Woodlawnban a holtakat kiáltani:

Álomba ringatott a kattogó vas,

Köveken lassú csepegés,

Kutakban merengő békák.

A levelek nyelvet öltöttek;

Megráztam puha, meszes csontjaim, és

Szóltam,

Csiga, csiga, mutass utat,

Madár, sóhajts haza engem,

Bogár, légy velem

Az én nehéz időmben.

 

Régi sebben halásztam,

Nyugalom lágy tavában;

Még csak keszegek

Se pedzették a zsineget.

 

Üres házban ülve

Néztem a kúszó-kaparászó

Árnyakat.

Csak egy légy volt.

 

Gyere ki hang a csöndből.

Mondj valamit.

Függönyön verdeső

Pók vagy pille legyél.

 

Mondd :

Melyik az én utam,

Melyik ajtón menjek,

És hova és kihez?

 

Így szólt az üreg, szél-árnyék,

Igy szólt a hold, angolna gerince,

Így szólt a só, nézz a vizekre,

Itt nem elég érdem a könnyed,

Itt nem találsz vigaszra,

Ez a lics-locs ország.

 

Szaladok iszapos talajon,

Laposköves legelőn,

Három szilfa

S mezőn elszórt birkák mellett,

Egy roskatag hídon át

Fodros-ráncos zúgó felé.

 

Folyóparton bóklászom,

Szemétben, tető-rostás avarban,

Lápos vízparton, mocsári gödrökben,

Kiapadt medernél, bóklászom, rekkenő nyárban.

 

Alakra pocok?

Nagyobb mint azok.

Kisebb mint a farok,

Nagyobb mint az orr,

Épp csak a vízre

Hasal s elinal.

 

Puha mint az egér?

Az orra föl-le jár?

Ha a házba betér,

Lábujjhegyen áll?

 

Szőröstül macskát,

Angolna-gerincet

Forgass meg olajban –

Ilyen, ha tapintod.

 

Síma akár a vidra,

Hártyás ujjaival

Épp csak a vízre

Hasal s elinal.

 

2. A verem

 

Hova ér a gyökér?

Nézz a levél alá.

Ki tett oda mohát?

Ez a kő túl rég van itt.

Ki sújtott a sárból hangot?

Tudja talán a vakondok.

Fészek iszapját érzem.

Óvakodj Ragya Anyótól.

Harapj megint, hal-ideg.

 

3 A makogás

 

Erdő száján,

Üregek kapujában,

Valami ismerős

Hangra találtam.

 

Ágyék-kutyák

Szűköltek, ugattak,

Ellenem volt a nap,

Eltaszított a hold.

 

Gyomok nyögték,

Kígyók sírták,

Tehenek, kórók

Mondták: Pusztulj.

 

Milyen kicsi dal. Milyen lassú felhők. Milyen sötét vizek.

Van-e atyja az esőnek? Csak hó van itt. Jégből minden üreg.

Fázom. Átfáztam. Anyám, apám, dörzsöljetek.

Rém-apa. Apám a rémület.

Pillantása köveket megcsapolt.

 

Mily suhanó alak

Hív termeken át,

Lebeg a lépcsőn,

És hull le álmatag?

 

Polcokon gúbbasztó

Korsók szájából

A hideg reggelen ott

Ömleni láttam az anyagot.

 

Az a nedves arc

Akár a síkos angolna,

Ahogy nyelvem az ajkaimat

Éberre csókolja.

 

Ez a vihar szíve? A talaj nyugtalanítja magát.

Semmibe futnak ereim. Kiveti tüzét a csont?

Elhagyja öreg ágyát a mag? Élnek e bimbók, mint a madár.

Hol vannak, hol, a világ könnyei?

Csókok csattanjanak, laposan mint a hentes tenyere;

Mozdulat merevüljön; romlásunk elvégeztetett.

Lángban az ablakok! Mi maradt életemből?

Jöjjön a régi düh, az ősi tej ostora!

Ég veletek, ég veletek, régi kövek, meglódult az idő-rend,

Kezem örök nyugtalansággal jegyeztem el,

Rohanok, rohanok, ha füttyent a pénz.

 

Pénz pénz pénz

Víz víz víz

 

Mily hűvös a fű.

Elröppent a madár?

Még leng a szár.

Vet árnyat a féreg?

A felhő mit beszél?

 

Megsemmisít ez a fényár.

Nézd, nézd, fehéren ömlik az árok!

Több erem van a fáknál!

Csókoljatok, kőrisek, sötét örvényben zuhanok.

 

4. A visszatérés

 

Sötét az út a kazánhoz,

Sötét az egész út,

Csúszós salakon

Végig a hosszú üvegházon.

 

Sötétben is lélegeztek a rózsák.

Sok-sok szájjal lélegeztek.

Térdem kis szelet vert alul,

Ahol a gyomok aludtak.

 

Mindig csak egy szál égő

Lengett a tűzgödörnél,

Ahol a fűtő rózsákat szedett,

Nagy rózsákat, nagy vérvörös salakot.

 

Egyszer ott maradtam egész éjszaka.

A fény hajnalban lassan lepte be a

Havat.

Többféle volt a hideg

Levegő.

Aztán gőz jött.

 

Cső-hang.

 

Palánták fölött meleg légáram.

Ordnung! Ordnung!

Jön a papa!

 

A levelekről eloszlott a fátyol;

Zúzmara olvadt messzi ablakokra;

Rózsa, krizantém a fény fele fordult.

A lefojtott formák, a hajlott, sárgás gyomok is

Lassan ringva fölegyenesedtek.

 

5. „A tél kezdete volt”

 

A tél kezdete volt,

Köztes idő,

A táj még itt-ott barna:

Csontváz gyomok hintáztak a szélben

A kékes hó fölött.

 

A tél kezdete volt,

Fény hullt a fagyott rétre,

A kopár mag-koronákra,

Ragyogó túlélő csontozatok

Hintáztak a szélben.

 

Terjedt a fény a mezőn;

Megállt.

Gyomok se hintáztak.

Tiszta levegőn át hasított,

Már nem magában, az elme a csöndbe.

 

Fény volt?

Fény volt, belül?

Fény volt, fényen belül?

Éledő nyugalom,

Mégis nyugodt?

 

Eleven, érthető szellem

Vendégelt egyszer. Majd újra eljön.

Légy nyugodt.

Várj.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap