Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Rossetti, Dante Gabriel: Utazás Párizsba és Belgiumba (részlet) (A Trip to Paris and Belgium (detail) Magyar nyelven)

Rossetti, Dante Gabriel portréja

A Trip to Paris and Belgium (detail) (Angol)

London to Folkestone

A constant keeping-past of shaken trees,
And a bewildered glitter of loose road;
Banks of bright growth, with single blades atop
Against white sky; and wires – a constant chain –
That seem to draw the clouds along with them
(Things which one stoops against the light to see
Through the low window; shaking by at rest,
Or fierce like water as the swiftness grows);
And, seen through fences or a bridge far off,
Trees that in moving keep their intervals
Still one 'twixt bar and bar; and then at times
Long reaches of green level, where one cow,
Feeding among her fellows that feed on,
Lifts her slow neck, and gazes for the sound.

...

Fields mown in ridges; and close garden-crops
Of the earth's increase; and a constant sky
Still with clear trees that let you see the wind;
And snatches of the engine-smoke, by fits
Tossed to the wind against the landscape, where
Rooks stooping heave their wings upon the day.

Brick walls we pass between, passed so at once
That for the suddenness I cannot know
Or what, or where begun, or where at end.
Sometimes a Station in grey quiet; whence,
With a short gathered champing of pent sound,
We are let out upon the air again.
Now nearly darkness; knees and arms and sides
Feel the least touch, and close about the face
A wind of noise that is along like God.
Pauses of water soon, at intervals,
That has the sky in it; – the reflexes
O' the trees move towards the bank as we go by,
Leaving the water's surface plain. I now
Lie back and close my eyes a space; for they
Smart from the open forwardness of thought
Fronting the wind –

– I did not scribble more,
Be certain, after this; but yawned, and read,
And nearly dozed a little, I believe;
Till, stretching up against the carriage-back,
I was roused altogether, and looked out
To where, upon the desolate verge of light,
Yearned, pale and vast, the iron-coloured sea.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.rossettiarchive.org

Utazás Párizsba és Belgiumba (részlet) (Magyar)

Londonból Folkestone-ba

Rázkódó fák tartós jövés-menése,
s a széles út kápráztatón ragyog;
magas töltések, fent magányos fűszál
mered az égre: s drótok – mint szilárd lánc –,
mintha a felhőket vonnák magukkal
(mind arra készt, hajolj a fény felé s lesd
az ablakból; rázkódva állóhelyben,
s gyorsaság nőttén forrva, mint a víz);
majd, túl sövényeken és messzi hídon,
fák, mik mozogván is tartják a távközt,
két oszlop közt egy fa; majd olykor aztán
hosszú, sík, zöld terep, hol egy tehén;
legelő társai között legelve,
nyakát felkapja és a hang felé néz.

...

Kazlak a réten; és dús kerti halmok,
a föld szüretje; s állhatatos égben
tiszta fák, miken áttetszik a szél;
s mozdonyfüst-foszlányok, miket szeszéllyel
lök a szél a tájba, hol görnyedő
varjak tárják szárnyuk a nap fölé.

Tégla-falak közt haladunk, oly gyorsan,
hogy a sebesség miatt nem tudom,
mi és hol kezdődött s véget hol ér.
Olykor egy állomás szürke nyugalma;
s rövid, tömény, fojtott hang robaja
bocsájt minket a szabadba megint.
Most sötétben térd és kar és oldala
érezze, érintse, és acunkba zárja a szem,
és szélzaj, mi mellettünk szól, mint Isten.
Időnkint, lám, gyors szünetjel a víz,
benne az ég; – a fák visszfényei
haladtunkban a gáthoz hajlanak
a víz-felszínt meg se borzolva. Én most
hátradőlök és lehunyom szemem; mert
fáj, amint a tárt gondolat halad
széllel szembe.

Nem irkáltam tovább,
hidd el, eztán; ásítoztam, olvastam,
s már-már elszundítottam, azt hiszem;
míg az ülés-támlában megfogódzva
végképp fölkeltem, s kinéztem, oda,
hol épp elhagyott grádicsán a fény rengett,
ahol a halvány tenger zúgva merengett.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap