Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sandburg, Carl: Crabapple Blossoms

Sandburg, Carl portréja

Crabapple Blossoms (Angol)

Somebody’s little girl—how easy to make a sob story over who she was once and who she is now.      
Somebody’s little girl—she played once under a crab-apple tree in June and the blossoms fell on the dark hair.
 
It was somewhere on the Erie line and the town was Salamanca or Painted Post or Horse’s Head.        
And out of her hair she shook the blossoms and went into the house and her mother washed her face and her mother had an ache in her heart at a rebel voice, “I don’t want to.”           
 
Somebody’s little girl—forty little girls of somebodies splashed in red tights forming horseshoes, arches, pyramids—forty little show girls, ponies, squabs.          
How easy a sob story over who she once was and who she is now—and how the crabapple blossoms fell on her dark hair in June.   
 
Let the lights of Broadway spangle and splatter—and the taxis hustle the crowds away when the show is over and the street goes dark.  
Let the girls wash off the paint and go for their midnight sandwiches—let ’em dream in the morning sun, late in the morning, long after the morning papers and the milk wagons—    
Let ’em dream long as they want to… of June somewhere on the Erie line… and crabapple blossoms.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

Vadalma-virágok (Magyar)

Valakinek a kislánya... mily könnyű kitalálni ríkató mesét arról, mi volt egykor s mi most.
Valakinek a kislánya... ki vadalmafa alatt játszott egyszer júniusban, és fekete hajára hulltak a virágok.
 
Valahol az Erie mentén volt, és a város Salamanca vagy Painted Post vagy Horse's Head lehetett.
És hajából kirázta a virágokat, s bement a házba, és édesanyja megmosta arcát, és édesanyjának szivét egy lázadó hang fájdította: „Nem akarom."
 
Valakinek a kislánya.... valakinek negyven lánya vörös tornaruhában szökdécselt, patkó-formát, gúla-alakot, ívet formálva... negyven kis táncos lány, lovacska, galambfióka.
Mily könnyű kitalálni ríkató mesét arról, mi volt egykor, és mi most ... s fekete hajára hogy hullt a vadalmavirága júniusban.
 
Sziporkázzanak ékeskedve a Broadway fényei... tolják félre a siető taxik a tömegeket, mikor vége az előadásnak, és az utca sötétbe borul.
Mossák le a lányok a sminket, hadd menjenek éjfélkor szendvicset enni... álmodjanak a reggeli napban, a reggeli lapok és a tejeskocsik megjelenésénél jóval tovább...
Hadd álmodjanak, amíg csak akarnak... álmodják valahol az Erie mentén, álmodják júniust... és a vadalmafa virágokat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Z.

minimap