Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Sassoon, Siegfried: Lassan elönt az álom (Falling Asleep Magyar nyelven)

Sassoon, Siegfried portréja

Falling Asleep (Angol)

Voices moving about in the quiet house:       

Thud of feet and a muffled shutting of doors:          

Everyone yawning. Only the clocks are alert.           

 

Out in the night there’s autumn-smelling gloom        

Crowded with whispering trees; across the park

A hollow cry of hounds like lonely bells: and

I know that the clouds are moving across the moon;

The low, red, rising moon. Now herons call  

And wrangle by their pool; and hooting owls

Sail from the wood above pale stooks of oats.

 

Waiting for sleep, I drift from thoughts like these;    

And where to-day was dream-like, build my dreams.           

Music... there was a bright white room below,         

And someone singing a song about a soldier,

One hour, two hours ago: and soon the song

Will be ‘last night’: but now the beauty swings         

Across my brain, ghost of remembered chords         

Which still can make such radiance in my dream     

That I can watch the marching of my soldiers,          

And count their faces; faces; sunlit faces.

 

Falling asleep... the herons, and the hounds...          

September in the darkness; and the world     

I’ve known; all fading past me into peace.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com/137/33.html

Lassan elönt az álom (Magyar)

A csöndes házban még megrebbennek a hangok,

tompán dobban a láb, egy ajtó halkan becsukódik:

mindenki ásít. Csak az órák éberek.

 

Kint fonnyadt levelek fanyar illata száll,

vonaglanak és suttognak a fák. Izgága kutyák

elnyujtva vonítnak a parkban.

Tudom: most kél pirosan a hold, alacsonyan lebeg,

felhők futnak előtte. A halastónál kócsagok

pörölnek. A bölcs, suta baglyok elhagyva az erdőt,

most zizegő zabföldek fölött repülnek.

 

Aludni szeretnék, – nem akarok gondolni ezekre.

S itt, ahol ma minden álomszerű volt, álmokból építenék palotát.

Zene... lent, ragyogó, tiszta szobában

valaki dalba kezdett egy katonáról,

egy-két órája csak: s nemsokára a dalból

ez lesz: „múlt éjszaka"; de még itt szárnyal a dallam,

végigszánt agyamon, mint a szellő, vagy mint egy

szellem, amely fényözönt áraszt majd álmaimra:

úgy, hogy látom katonáimat menetelni,

megszámlálom arcukat – arcokat – napsütötte arcokat.

 

Lassan elönt az álom... a kócsagok és a kutyák...

Szeptemberi éj...  Amire gondoltam: a világ

kicsúszik kezemből s elsüllyed a béke tavában.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap