Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Schwartz, Delmore: A kutyák shakespeare-iek, a gyerekek idegenek (Dogs Are Shakespearean, Children Are Strangers Magyar nyelven)

Schwartz, Delmore portréja

Dogs Are Shakespearean, Children Are Strangers (Angol)

Dogs are Shakespearean, children are strangers.
Let Freud and Wordsworth discuss the child,
Angels and Platonists shall judge the dog,
The running dog, who paused, distending nostrils,
Then barked and wailed; the boy who pinched his sister,
The little girl who sang the song from Twelfth Night,
As if she understood the wind and rain,
The dog who moaned, hearing the violins in concert.
—O I am sad when I see dogs or children!
For they are strangers, they are Shakespearean.

Tell us, Freud, can it be that lovely children
Have merely ugly dreams of natural functions?
And you, too, Wordsworth, are children truly
Clouded with glory, learned in dark Nature?
The dog in humble inquiry along the ground,
The child who credits dreams and fears the dark,
Know more and less than you: they know full well
Nor dream nor childhood answer questions well:
You too are strangers, children are Shakespearean.

Regard the child, regard the animal,
Welcome strangers, but study daily things,
Knowing that heaven and hell surround us,
But this, this which we say before we’re sorry,
This which we live behind our unseen faces,
Is neither dream, nor childhood, neither
Myth, nor landscape, final, nor finished,
For we are incomplete and know no future,
And we are howling or dancing out our souls
In beating syllables before the curtain:
We are Shakespearean, we are strangers.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A kutyák shakespeare-iek, a gyerekek idegenek (Magyar)

A kutyák shakespeare-iek, a gyerekek idegenek.
A gyerekről elmélkedjen Freud és Wordsworth,
Angyalok és platonikusok ítéljék meg a kutyát:
Futtában megállt, orrlyuka kitágult,
Majd szűkölt, ugatott; a fiú csipkedte húgát,
A kislány egy dalt énekelt a Vízkereszt-ből,
Mintha értené a szelet, az esőt,
A kutya nyüszített, hallván a hegedűszót.
- Ó, szomorú vagyok, ha kutyát vagy gyereket látok!
Mert idegenek ők, mert shakespeare-iek.

Lehet-e, Freud, hogy e kedves gyerekeknek
Csak rút álmaik vannak testi funkciókról?
És mondd, Wordsworth, a gyerekeket valóban
Dicsfény lengi körül, s jártasak a sötét Természetben?
A földet alázatosan szaglászó kutya,
A gyermek, ki hisz álmainak és fél a sötétben,
Többet tud nálatok és kevesebbet: jól tudják,
Hogy sem álom, sem gyermekkor nem válaszol a kérdésekre:
Ti is idegenek vagytok, a gyerekek shakespeare-iek.

Tiszteljétek a gyereket, tiszteljétek az állatot,
Jöjjetek, idegenek, de fürkésszétek a mindennapi dolgokat,
Mert tudnotok kell, hogy menny és pokol vesznek körül,
De ez, ez, amit kimondunk, mielőtt bántana,
Ez, amit láthatatlan arcunk mögött élünk,
Nem álom, nem gyermekkor, nem is mítosz,
Nem tájkép, amely végleges és befejezett,
Mert tökéletlenek vagyunk, és nem ismerünk jövőt,
Így hát csak üvöltünk vagy kitáncoljuk a lelkünket
Verve a taktust a függöny előtt:
Shakespeare-iek vagyunk, idegenek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. E.

minimap