Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Schwartz, Delmore: In the Naked Bed, in Plato’s Cave

Schwartz, Delmore portréja

In the Naked Bed, in Plato’s Cave (Angol)

In the naked bed, in Plato’s cave,
Reflected headlights slowly slid the wall,  
Carpenters hammered under the shaded window,  
Wind troubled the window curtains all night long,  
A fleet of trucks strained uphill, grinding,  
Their freights covered, as usual.
The ceiling lightened again, the slanting diagram  
Slid slowly forth.
                            Hearing the milkman’s chop,  
His striving up the stair, the bottle’s chink,  
I rose from bed, lit a cigarette,
And walked to the window. The stony street  
Displayed the stillness in which buildings stand,  
The street-lamp’s vigil and the horse’s patience.  
The winter sky’s pure capital
Turned me back to bed with exhausted eyes.

Strangeness grew in the motionless air. The loose  
Film grayed. Shaking wagons, hooves’ waterfalls,  
Sounded far off, increasing, louder and nearer.  
A car coughed, starting. Morning, softly  
Melting the air, lifted the half-covered chair  
From underseas, kindled the looking-glass,   
Distinguished the dresser and the white wall.  
The bird called tentatively, whistled, called,  
Bubbled and whistled, so! Perplexed, still wet  
With sleep, affectionate, hungry and cold. So, so,  
O son of man, the ignorant night, the travail  
Of early morning, the mystery of beginning  
Again and again,
                         while History is unforgiven.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A csupasz ágyon, Platón barlangjában (Magyar)

A csupasz ágyon, Platón barlangjában,
Reflektorok visszfénye vonult lassan a falon,
Ácsok kalapáltak az elsötétített ablak alatt,
Az ablakfüggönyöket egész éjjel verdeste a szél,
Teherautó-karaván kapaszkodott fölfelé csikorogva,
Rakományuk lefedve, mint rendesen.
A mennyezet újra kivilágosodott, lassan tovasiklott
A rézsútos ábra.
                 Hallva a lépcsőn felfelé igyekvő
Zörgő tejesembert, a palack csengését,
Felkeltem az ágyból, cigarettára gyújtottam,
S az ablakhoz léptem. A sivár utca dermedt
Csendjében elém tárultak a néma házsorok,
A virrasztó utcai lámpák és a ló türelme.
A téli ég tiszta oszlopfője láttán
Kimerült szemekkel dőltem vissza az ágyba.

Az idegenszerűség sűrűsödött a mozdulatlan levegőben.
Szürkült a laza hártya. Kocsik zötyögése, paták vízesése,
Hallatszott messziről, majd egyre hangosabban, közeledve.
Egy induló motor pöfögött. A reggel lágyan
Megolvasztva a levegőt, kiemelte a félig lefedett széket
Az éj tengerének mélyéből, lángba borította a tükröt,
Kirajzolódtak a komód és a fehér fal körvonalai.
A madár próbálgatta hangját, fütyörészett, csiripelt,
Gurgulázott, fütyörészett, így ni! Riadtan, még
Álomtól ittasan, gyengéden, éhesen és fázósan.
Így, így, ó, ember fia, a tudatlan éj és a kora
Reggel vajúdása, a kezdet misztériuma
Újra meg újra,
   de a Történelem bűnére nincs bocsánat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. E.

minimap