Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Schwartz, Delmore: The Mind Is an Ancient and Famous Capital*

Schwartz, Delmore portréja

The Mind Is an Ancient and Famous Capital* (Angol)

The mind is a city like London,
Smoky and populous: it is a capital
Like Rome, ruined and eternal,
Marked by the monuments which no one
Now remembers. For the mind, like Rome, contains  
Catacombs, aqueducts, amphitheatres, palaces,
Churches and equestrian statues, fallen, broken or soiled.  
The mind possesses and is possessed by all the ruins  
Of every haunted, hunted generation’s celebration.

“Call us what you will: we are made such by love.”  
We are such studs as dreams are made on, and  
Our little lives are ruled by the gods, by Pan,
Piping of all, seeking to grasp or grasping
All of the grapes; and by the bow-and-arrow god,
Cupid, piercing the heart through, suddenly and forever.

Dusk we are, to dusk returning, after the burbing,  
After the gold fall, the fallen ash, the bronze,  
Scattered and rotten, after the white null statues which  
Are winter, sleep, and nothingness: when  
Will the houselights of the universe
Light up and blaze?
                            For it is not the sea
Which murmurs in a shell,
And it is not only heart, at harp o’clock,  
It is the dread terror of the uncontrollable  
Horses of the apocalypse, running in wild dread  
Toward Arcturus—and returning as suddenly...

 
*from “Narcissus”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A lélek ősi, híres város (Magyar)

Város a lélek, olyan, mint London.
Füstös és zsúfolt: főváros,
Mint Róma, romos és örök,
Műemlékekről híres, melyekre már senki
Nem emlékszik. Mert akár Rómában, a lélekben is vannak
Katakombák, vízvezetékek, amfiteátrumok, paloták,
Templomok és lovas szobrok, töröttek, mocskosak.
Megszállója és megszállottja a lélek minden
Kísértett és sértett nemzedék ünnep-romjainak.

"Hívj bárhogy: a szerelem tett ilyenné."
Olyan anyagból vagyunk, mint álmaink, és
Kis életünket istenek uralják, Pán,
Ki mindennek elsipolva nótáját, meg szeretne szerezni
Minden szőlőt; s az íjas-nyilas isten,
Cupido, aki átfúrja a szivet, hirtelen és örökre.

Borúból vagyunk s borúba térünk, mikor elégett a bojtorján,
Az aranyesés, a hamu, a bronz hullása után,
Szétszórva, megrohadva az értéktelen, fehér szobrok után
Ez mind csak tél, alvás, semmiség: mikor
Gyúlnak fel a világegyetem
Belső fényei?
                 Mert nem a tenger az,
Ami a kagylóban morajlik,
És nem csupán a szív fél, mikor itt az éjfél:
Ez az Apokalipszis fékezhetetlen lovainak
Rémületes iszonya, ahogy vad rettegésben vágtatnak
Az Arcturus felé -- és éppoly hirtelen visszatérnek...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://forum.index.hu

minimap