Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Scott, F. R.: Mount Royal (Mount Royal Magyar nyelven)

Scott, F. R. portréja

Mount Royal (Angol)

No things sit, set, hold. All swim.
Whether through space or cycle, rock or sea.
This mountain of Mount Royal marks the hours
On earth's sprung clock. Look how where
This once was island, lapped by salry waves,
And now seems fixed with sloping roads and homes.
Where flowers march, I dig these tiny shells
Once deep-down fishes safe, it seemed, on sand.
What! Sand, mud, silt, where now commuters go
About their civic clatter! Boulevards
Where crept the shiny mollusc! Time is big
With aeon seconds now, its pendulum
Swung back to ice-pressed pole-cap, that drove down
This chest of earth, until the melting came
And left a hollow cavity for seas
To make into a water waiting-room.
But sea-bed floated slowly, surely up
As weight released brought in-breath back to earth
And ground uprising drove the water back
In one more tick of clock. Pay taxes now,
Elect your boys, lay out your pleasant parks,
You gill-lunged, quarrelsome ephemera!
The tension tightens yearly, underneath,
A folding continent shifts silently
And oceans wait their turn for ice or streets.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://books.google.hu/books

Mount Royal (Magyar)

Mi-sem ül, áll, tart. Minden úszik,
téren-körön, sziklán vagy tengeren.
A Mount Royal a mutató a föld
felhúzott óráján. Nézd, hogy ahol
e szigetet sós hullám mosta egykor,
most lejtős utak, házak sora áll.
Hol virágok lépdelnek, a homok
kagylókat rejt, s mélyvízi halakat.
Sőt! Homok, sár, iszap, hol havijeggyel
zajos polgárok utaznak! Körutak,
hol puhatestű mászott! Az idő
eon-másodpercekből áll, az inga
a sarki jég-sipkáig visszalendült,
amely a mellkas-földet legyalulta,
s vízi-várótermet, mély üreget
hagyott a tengereknek olvadáskor.
Lassan emelkedett a tengerágy,
s lélegzett, hogy megszabadult a súlytól,
s visszavezette a vizet a földre,
óraütés alatt. Adózzatok,
válasszatok, parkot rendezzetek,
ti kopoltyú-tüdős, veszett halandók!
A feszültség évente nő, alant gyűrt
földrész gyűjt erőt, s várnak óceánok,
hogy jéggé vagy utcákká váljanak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. Gy.

minimap