Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Sexton, Anne: Mercy Street 45 (45 Mercy Street Magyar nyelven)

Sexton, Anne portréja

45 Mercy Street (Angol)

In my dream,
drilling into the marrow
of my entire bone,
my real dream,
I'm walking up and down Beacon Hill
searching for a street sign -
namely MERCY STREET.
Not there.

I try the Back Bay.
Not there.
Not there.
And yet I know the number.
45 Mercy Street.
I know the stained-glass window
of the foyer,
the three flights of the house
with its parquet floors.
I know the furniture and
mother, grandmother, great-grandmother,
the servants.
I know the cupboard of Spode
the boat of ice, solid silver,
where the butter sits in neat squares
like strange giant's teeth
on the big mahogany table.
I know it well.
Not there.

Where did you go?
45 Mercy Street,
with great-grandmother
kneeling in her whale-bone corset
and praying gently but fiercely
to the wash basin,
at five A.M.
at noon
dozing in her wiggy rocker,
grandfather taking a nap in the pantry,
grandmother pushing the bell for the downstairs maid,
and Nana rocking Mother with an oversized flower
on her forehead to cover the curl
of when she was good and when she was...
And where she was begat
and in a generation
the third she will beget,
me,
with the stranger's seed blooming
into the flower called Horrid.

I walk in a yellow dress
and a white pocketbook stuffed with cigarettes,
enough pills, my wallet, my keys,
and being twenty-eight, or is it forty-five?
I walk. I walk.
I hold matches at street signs
for it is dark,
as dark as the leathery dead
and I have lost my green Ford,
my house in the suburbs,
two little kids
sucked up like pollen by the bee in me
and a husband
who has wiped off his eyes
in order not to see my inside out
and I am walking and looking
and this is no dream
just my oily life
where the people are alibis
and the street is unfindable for an
entire lifetime.

Pull the shades down -
I don't care!
Bolt the door, mercy,
erase the number,
rip down the street sign,
what can it matter,
what can it matter to this cheapskate
who wants to own the past
that went out on a dead ship
and left me only with paper?

Not there.

I open my pocketbook,
as women do,
and fish swim back and forth
between the dollars and the lipstick.
I pick them out,
one by one
and throw them at the street signs,
and shoot my pocketbook
into the Charles River.
Next I pull the dream off
and slam into the cement wall
of the clumsy calendar
I live in,
my life,
and its hauled up
notebooks.



FeltöltőBursán Miklós
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/

Mercy Street 45 (Magyar)

Álmomban
a csontvázam
velejébe fúrok,
valós álom,
sétálok fel és alá Beacon Hillen
keresem az utcatáblát  –
a MERCY STREET*-et.
Nincs ott.
 
Próbálom a Back Bayt.
Nincs ott.
Nincs ott.
És még tudom a számot.
Mercy Street 45
Ismerem az üvegablakot
a hallban,
a ház három emeletét,
parkettázott padlóit.
Ismerem a bútorokat,
anyát, nagymamát, dédmamát,
a személyzetet.
Ismerem a porcelános szekrényt
a fagylaltoskelyhet, tömör ezüst,
ahol a vaj takaros körökben ül,
mint egy furcsa óriás fogsora
egy nagy mahagóni asztalon.
Ismerem jól.
Nincs ott.
 
Merre mentél?
Mercy Street 45
a dédmamával
térdelve a bálnacsont fűzőjében
és imádkozva halkan, szenvedéllyel
a mosdótálba,
öt órakor
délben
alszik a fura hintaszékben,
nagyapa szundít egyet a kamrában
nagymama csenget a lenti szobalányért,
és mama ringatja anyát egy óriási virággal
a homlokán, hogy elfedje a tincset
amikor ő szép volt, és amikor...
És ahol megfogant
és a nemzedékben
a harmadik, aki létrehoz
engem
egy idegen magjával, ami egy növényben
borul virágba, a neve Borzalom.
 
Sárga ruhában megyek
Fehér táska tömve cigarettákkal,
elég pirula, pénztárca, kulcsok,
huszonnyolc lesz, vagy negyvenöt?
Megyek. Megyek.
Összehasonlítom a táblákat,
sötét van,
sötét mint a rágós halál
és elveszett a zöld Fordom
a házam a külvárosban,
a két kicsi
benyalva, mint a pollen belül a méhvel
és a férj
aki kisírta a szemét
hogy ne lásson kifordítva
és megyek és nézek
és ez nem álom
csak az olajos életem
ahol minden ember kifogás
és az utca nincs meg
egy életen át.
 
Rántsuk le a homályt –
Nem bánom!
Zárjuk be az ajtót, irgalom,
töröljük a számot
verjük le az utcatáblát,
kit érdekel,
kit érdekel ez a fösvény,
ki akarja a múltat
ami kiment egy süllyedő hajón
és itthagyott egy darab papírral?
 
Nincs ott.
 
Kinyitom a táskám,
mint a nő teszi,
és egy hal úszik előre és hátra
a pénz és a rúzs között.
Kiveszem őket
egyenként
és behajítom őket az utcatáblákba,
és bedobom a táskám
a Károly-folyóba.
Ezután eloldom az álmot
És bevágom a béna napló
betonfalába
az életem
élem
és a szélben kibontott
jegyzeteket.


*Mercy Street - kb. Irgalom utca (a ford.)



FeltöltőBursán Miklós
Az idézet forrásasaját

minimap