Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sexton, Anne: Öreg törpeszív (Old Dwarf Heart Magyar nyelven)

Sexton, Anne portréja

Old Dwarf Heart (Angol)

True. All too true. I have never been at home in 
life. All my decay has taken place upon a child. 
(Henderson the Rain King, by Saul Bellow) 

When I lie down to love, 
old dwarf heart shakes her head. 
Like an imbecile she was bom old., 
Her eyes wobble as thirty-one thick folds 
of skin open to glare at me on my flickering bed. 
She knows the decay we're made of. 

When hurt she is abrupt. 
Now she is solid, like fat, 
breathing in loops like a green hen 
in the dust. But if I dream of loving, then 
my dreams are of snarling strangers. She dreams that… 
strange, strange, and corrupt. 

Good God, the things she knows! 
And worse, the sores she holds 
in her hands, gathered in like a nest 
from an abandoned field. At her best 
she is all red muscle, humming in and out, cajoled 
by time. Where I go, she goes. 

Oh now I lay me down to love, 
how awkwardly her arms undo, 
bow patiently I untangle her wrists 
like knots. Old ornament, old naked fist, 
even if I put on seventy coats I could not cover you… 
mother, father, I'm made of.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttps://www.poemhunter.com/best-poems/anne-sexton/old-dwarf-heart/

Öreg törpeszív (Magyar)

Igaz, milyen igaz! Sosem voltam otthon az életben.
Teljes pusztulásom egy gyermek miatt történt.
(Saul Bellow: Henderson az esőkirály)

Amikor ledőlök szeretni,
öreg törpeszív a fejét rázza.
Mint a féleszűek, öregnek született.
Harmincegy réteg bőr tárul fel, rám mered
vibráló ágyamon, és meginog a pillantása.
Anyagunkat, a pusztulást, ismeri.

Ha bántják, kapkod, forrong.
Most övé a zsír szilárdsága,
mint zöld tyúk a porban, szüntelen
piheg. De ha én álmodok szerelemmel,
vicsorgó idegeneket látok. Az ő álma…
idegen, idegen, és romlott.

Jó ég, mi mindent sejt!
Sőt, mint elhagyott mező
füvéből rakott fészek, a sebek
tenyerében összeállnak. Legjobb esetben
csupa piros izom, dudorászik ide-oda, az idő
cirógatja. Amerre megyek, arra megy.

Ó, és most ledőlök szeretni,
milyen ügyetlenül tárja szét karjait,
milyen türelmesen bontom ki ujjait,
mint egy csomót. Te öreg dísz, öreg, csupasz ököl,
hetven kabátba sem tudnálak betakarni…
anya, apa, akikből lettem.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://versumonline.hu/vers/anne-sexton-oreg-torpesziv/

minimap