Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Shapiro, Karl: Vasárnap kupolája (The Dome of Sunday Magyar nyelven)

Shapiro, Karl portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

The Dome of Sunday (Angol)

With focus sharp as Flemish-painted face
In film of varnish brightly fixed
And through a polished hand-lens deeply seen,
Sunday at noon through hyaline thin air
Sees down the street,
And in the camera of my eye depicts
Row-houses and row-lives:
Glass after glass, door after door the same,
Face after face the same, the same,
The brutal visibility the same;

As if one life emerging from one house
Would pause, a single image caught between
Two facing mirrors where vision multiplies
Beyond perspective,
A silent clatter in the high-speed eye
Spinning out photo-circulars of sight.

I see slip to the curb the long machines
Out of whose warm and windowed rooms pirouette
Shellacked with silk and light
The hard legs of our women.
Our women are one woman, dressed in black.
The carmine printed mouth
And cheeks as soft as muslin-glass belong
Outright to one dark dressy man,
Merely a swagger at her curvy side.
This is their visit to themselves:
All day from porch to porch they weave
A nonsense pattern through the even glare,
Stealing in surfaces
Cold vulgar glances at themselves.

And high up in the heated room all day
I wait behind the plate glass pane for one,
Hot as a voyeur for a glimpse of one,
The vision to blot out this woman’s sheen;
All day my sight records expensively
Row-houses and row-lives.

But nothing happens; no diagonal
With melting shadow falls across the curb:
Neither the blinded negress lurching through fatigue,
Nor exiles bleeding from their pores,
Nor that bright bomb slipped lightly from its rack
To splinter every silvered glass and crystal prism,
Witch-bowl and perfume bottle
And billion candle-power dressing-bulb,
No direct hit to smash the shatter-proof
And lodge at last the quivering needle
Clean in the eye of one who stands transfixed
In fascination of her brightness.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Vasárnap kupolája (Magyar)

Élesen, mint ha flamand képen egy
Lakkba dermedt arc a kézinagyító
Tisztára-dörzsölt mélyébe beúszik:
A rezgő-ritka déli levegőn át lenéz
Utcánkra a vasárnap,
Szemem sötétkamrájában kirajzol
Sorházakat és sor-életeket -
Ablakok és ajtók, egyforma mind,
Arcok, arcok, egyforma mind, egyforma mind,
Durva láthatóság, egyforma mind.

Akárha egyetlen házból lépne ki
Egyetlen élet, s megállna két szembe-tükör
Közt; képe máris perspektíva-kioltó
Végtelen sokaság: felgyorsult szememben
Így csobban némán, így ver
Látvány-visszhangot a világ.

Látom: járdához sikló hosszú autók
Melegházaiból kipenderülnek
Selyemmel-fénnyel lakkosan
Nőink kemény lábszárai.
Nőink: ez is egy fekete ruhás nő.
A kárminvörös szájnyomat,
A muszlinüveg-lágy „pofika" csakis
Egy elegáns fekete férfié.
Aki, persze, csak jampec e vonalak mellett.
Először látogatnak el magukhoz:
Egész nap házról házra integetnek,
Képtelenül cirkalmazzák az egy-szín
Tündöklést; lopva, közönséges oldal-
Pillantásokat vetnek önmagukra.

És fönn, túlfűtött szobám táblaüveg
Ablaka mögött csak várok valamit
Egész nap: ellen-kéjleső a zsákmányt:
Hogy valami kioltsa ezt a nőt!
rögzíti szemem (drága detektív!)
Házak sorát és életek sorát.

De semmi eredmény; nem keresztezi
Olvadt árnyékú átló ezt a járdát:
Se vaksi, fáradt hús-zsák négerasszony,
Se vért verítékező bevándorlók;
Se az a foglalatából kicsusszant fényes bomba
Nem sújt le a kristály- s ezüstüveg-csillogásra,
Csak ragyog, mint egy parfőmfújtató,
Mint egy billió-gyertyás budoár-égő: –
Semmi se zúzza szét a törhetetlen
Üveget, hogy a remegő tűt oda-
Vágja végre a szemembe... Állok, bűvölten,
Az Ő ragyogására felfeszítve.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap