Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Shelley, Percy Bysshe: A láncaoldott Prometheus (Asia dala, részlet a II felvonásból) (Prometheus unbound (Asia, Scene II, detail) Magyar nyelven)

Shelley, Percy Bysshe portréja

Prometheus unbound (Asia, Scene II, detail) (Angol)

   My soul is an enchanted boat,

   Which, like a sleeping swan, doth float

Upon the silver waves of thy sweet singing;

   And thine doth like an angel sit

   Beside a helm conducting it,

Whilst all the winds with melody are ringing.

   It seems to float ever, for ever,

   Upon that many-winding river,

   Between mountains, woods, abysses,

   A paradise of wildernesses!

Till, like one in slumber bound,

Borne to the ocean, I float down, around,

Into a sea profound, of ever-spreading sound:

 

   Meanwhile thy spirit lifts its pinions

   In music's most serene dominions;

Catching the winds that fan that happy heaven.

   And we sail on, away, afar,

   Without a course, without a star,

But, by the instinct of sweet music driven;

   Till through Elysian garden islets

   By thee, most beautiful of pilots,

   Where never mortal pinnace glided,

   The boat of my desire is guided:

Realms where the air we breathe is love,

Which in the winds and on the waves doth move,

Harmonizing this earth with what we feel above.

 

     We have passed Age's icy caves,

     And Manhood's dark and tossing waves,

And Youth's smooth ocean, smiling to betray:

   Beyond the glassy gulfs we flee

   Of shadow-peopled Infancy,

Through Death and Birth, to a diviner day;

   A paradise of vaulted bowers,

   Lit by downward-gazing flowers,

   And watery paths that wind between

   Wildernesses calm and green,

Peopled by shapes too bright to see,

And rest, having beheld; somewhat like thee;

Which walk upon the sea, and chant melodiously!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://andromeda.rutgers.edu

A láncaoldott Prometheus (Asia dala, részlet a II felvonásból) (Magyar)

A lelkem elbűvölt hajó,

mint alvó hattyú suhanó,

édes zengésezüst hullámcsapásán;

tiéd miként angyal lebeg

a kormányrúdnál és vezet,

amíg dallam csendül szellő futásán.

Úgy érzem, siklik egyre, egyre,

a sokszelű folyót követve,

hegy, erdő, omladék közén,

vad szökevények édenén!

Mint álom-gúzsban azután

tengerhez érek, lejtve szép simán,

a terjedő, puhán mélységes hang nyomán:

 

Eközben lelked, emelve szárnyát,

eléri a zene víg hazáját,

felfogva szellőt, mely leng boldog égen.

Tovább hajózunk tétován,

nincs jelző-csillag, nincs irány,

csupán édes zene sugalló ösztönében;

Elysium-kert szigetei közt te

vezetsz, legszebb kormányos, evezve,

hová halandó sosem evezett;

vágyam hajóját oda vezeted:

ország, hol a lég maga is szerelem,

fuvallatban, tajtékban ring, pihen,

harmóniát teremt a földön, mint odafenn.

 

Elhagytuk az Aggság jégbarlangját

s Felnőttkor nyugtalan éjszinü habját

s a Gyerekkor sima csalfa tengerét,

üveges örvényen át futunk,

pólyáskori árny-hont elhagyunk,

bölcsőn, síron túl, égibb nap, feléd;

így érünk boltíves lugasba,

fentről virágsereg beragyogja,

sok nedves ösvény fonja át

a csend örökzöld ősvadonát,

s fénylő formák, nem győzi szem;

mint te, ha rád néznek: mind elpihen,

de járnak a tengeren, dalolva szüntelen!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap