Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Shelley, Percy Bysshe: Stanzas Written in Dejection, near Naples

Shelley, Percy Bysshe portréja

Stanzas Written in Dejection, near Naples (Angol)

The sun is warm, the sky is clear,

         The waves are dancing fast and bright,

      Blue isles and snowy mountains wear

      The purple noon's transparent might,

         The breath of the moist earth is light,

      Around its unexpanded buds;

         Like many a voice of one delight,

      The winds, the birds, the ocean floods,

The City's voice itself, is soft like Solitude's.

 

         I see the Deep's untrampled floor

         With green and purple seaweeds strown;

      I see the waves upon the shore,

      Like light dissolved in star-showers, thrown:

         I sit upon the sands alone,–

      The lightning of the noontide ocean

         Is flashing round me, and a tone

      Arises from its measured motion,

How sweet! did any heart now share in my emotion.

 

         Alas! I have nor hope nor health,

         Nor peace within nor calm around,

      Nor that content surpassing wealth

      The sage in meditation found,

         And walked with inward glory crowned–

      Nor fame, nor power, nor love, nor leisure.

         Others I see whom these surround–

      Smiling they live, and call life pleasure;

To me that cup has been dealt in another measure.

 

         Yet now despair itself is mild,

         Even as the winds and waters are;

      I could lie down like a tired child,

      And weep away the life of care

         Which I have borne and yet must bear,

      Till death like sleep might steal on me,

         And I might feel in the warm air

      My cheek grow cold, and hear the sea

Breathe o'er my dying brain its last monotony.

 

         Some might lament that I were cold,

         As I, when this sweet day is gone,

      Which my lost heart, too soon grown old,

      Insults with this untimely moan;

         They might lament–for I am one

      Whom men love not,–and yet regret,

         Unlike this day, which, when the sun

      Shall on its stainless glory set,

Will linger, though enjoyed, like joy in memory yet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

Csüggedt nápolyi stanzák (Magyar)

 

Ragyog a kék ég melegen,

hullámok tánca felszökell,

havason, kéklő szigeten

bíbor-hatalmú dél tüzel,

míg száll a föld párája fel,

lebeg a rügyön és új csirán:

egy kéj száz hangja zsong közel,

madár és szél és óceán,

a Város hangja is halk, mint a halk magány.

 

A tapodatlan vízfenék

földjén bíbor meg zöld a gyom,

a hab mint csillag-búborék

csillan a déli partokon;

magam ülök a homokon,

a tenger tündöklése táncol,

egy édes dallam monoton

ütemmel kél az óceánból.

Ha még egy szív velem lobogna fel e lángtól!

 

Jaj, nincs egészség, nincs remény,

jaj, nincs békém se kinn, se benn,

a lélek kincse sem enyém,

a szemlélődés fénye sem,

mely ott ragyog a bölcseken –

látom, már minden másoké lett,

hatalom, hír és szerelem,

másokra mosolyog az élet

ezen a lakomán helyet már nem remélek.

 

De most szelíd a csüggedés,

akár a habok Es szelek,

szeretnék most ledőlni és

zokogni mint egy kisgyerek,

míg majd a halál közeleg

s úgy hallom, mint egy halk zenét,

a langy szélben megdermedek,

s halódó agyam érzi még

zúgni az óceán örökös ütemét.

 

Majd szánnak akkor, azt hiszem,

mint én az elmúló napot,

melyet most koravén szívem

ilyen panasszal zaklatott.

Szánhatnak, mert én az vagyok,

kit nem szeretnek, csak siratnak –

de amit ez a nap adott,

élvezzük most, s tűntén a napnak

tovább él gyönyöre a gyönyörü pillanatnak.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap