Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Sidney, Philip: Astrophel és Stella tizenegyedik dal (Astrophel and Stella eleventh song Magyar nyelven)

Sidney, Philip portréja

Astrophel and Stella eleventh song (Angol)

"Who is it that this dark night

Underneath my window plaineth?"

It is one who from thy sight

Being (ah!) exil'd, disdaineth

Every other vulgar light.

 

"Why alas, and are you he?

Be not yet those fancies chang'd?"

Dear, when you find change in me,

Though from me you be estrang'd,

Let my change to ruin be.

 

"Well, in absence this will die.

Leave to see, and leave to wonder."

Absence sure will help, if I

Can learn how myself to sunder

From what in my heart doth lie.

 

"But time will these thoughts remove:

Time doth work what no man knoweth."

Time doth as the subject prove:

With time still the affection groweth

In the faithful turtledove.

 

"What if you new beauties see?

Will not they stir new affection?"

I will think they pictures be

(Image like of saint's perfection)

Poorly counterfeiting thee.

 

"But your reason's purest light

Bids you leave such minds to nourish."

Dear, do Reason no such spite;

Never doth thy beauty flourish

More than in my reason's sight.

 

"But the wrongs love bears will make

Love at length leave undertaking."

No. The more fools it do shake,

In a gound of so firm making,

Deeper still they drive the stake.

 

"Peace, I think that some give ear.

Come no more, lest I get anger."

Bliss, I will my bliss forbear,

Fearing, sweet, you to endanger,

But my soul shall harbor there.

 

"Well, be gone. Be gone, I say,

Lest that Argus' eyes perceive you."

Oh unjustest fortune's sway,

Which can make me thus to leave you

And from louts to run away!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.theotherpages.org

Astrophel és Stella tizenegyedik dal (Magyar)

„Ki az, éj sötét felén,

ablakpárkányom alatt lenn?"

„Épp csak egy éj-forma lény,

látásodból száműzötten,

ah! kín néki bármi fény."

 

„Jaj, te vagy? S a régi még

minden rögeszméd ma is, mondd?"

„Változtál akármiképp,

megérdemlem, sors amint ront,

ha nem maradnék tiéd!"

 

„Ej, a távollét segít!

Menj, s földerülsz messzi úton.”

„A távollét földerít,

ha szívem eltávolítom;

ha nem érek szívemig!"

 

„Az idő: nagy jótevő;

álmon-tűntön hozza üdvét."

„Tudd meg, úgy jár az idő,

ahogy mi állunk; s a hűség,

mint gerlében, egyre nő."

 

„És ha látsz új szépeket?

Nem bírnak új érzelemre?"

„Vélném: látok képeket!

Mind csak egynek mása lenne,

hamisítván tégedet."

 

„Józanságod mégse hagy

bolygni tán ily dúlt körökben!"

„Nem dúl, inkább véd az agy:

lényed ott virágba szökken,

ott a szépek szépe vagy."

 

„Végül a hű szíveket

elrettenti sok nehézség!"

„Bolondok a szekeret

hadd cibálják: nő a mélység,

süppednek a kerekek!"

 

„Pszt! Meghallják! Csöndesen!

Ne jöjj többé, bajt hozol rám!"

„Üdvöm! Üdvöm ne legyen,

csak lelket, hagyj, itt lakoznám,

s nem veszhetsz már végzeten."

 

„Ég veled, hagyj, menj haza:

Árgus szeme meg ne lásson!”

„Ó, kegyetlen Fortuna!

Kényszerít általa, válnom,

futnom, fajankók hada!"



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap