Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Sitwell, Edith: Az új napkelte gyászdala* (Dirge for the New Sunrise Magyar nyelven)

Sitwell, Edith portréja

Dirge for the New Sunrise (Angol)

Fifteen minutes past eight o’clock, on the

morning of Monday the 6th of August, 1945

 

Bound to my heart as Ixion to the wheel,

Nailed to my heart as the Thief upon the Cross

I hang between our Christ and the gap where the world was lost

 

And watch the phantom Sun in Famine Street

- The ghost of the heart of Man…red Cain,

And the more murderous brain

Of Man, still redder Nero that conceived the death

Of his mother Earth, and tore

Her womb, to know the place where he was conceived.

 

But no eyes grieved —

For none were left for tears:

They were blinded as the years

 

Since Christ was born. Mother or Murderer, you have given

or taken life —

Now all is one!

 

There was a morning when the holy Light

Was young…The beautiful First Creature came

To our water-springs, and thought us without blame.

 

Our hearts seemed safe in our breasts and sang to the Light -

The marrow in the bone

We dreamed was safe…the blood in the veins, the sap in the tree

Were springs of the Deity.

 

But I saw the little Ant-men as they ran

Carrying the world’s weight of the world’s filth

And the filth in the heart of Man -

Compressed till those lusts and greeds had a greater heat than

that of the Sun.

 

And the ray from that heat came soundless, shook the sky

As if in search for food, and squeezed the stems

Of all that grows on the earth till they were dry.

The eyes that saw, the lips that kissed, are gone

-Or black as thunder lie and grin at the murdered Sun.

 

The living blind and seeing dead together lie

As if in love…There was no more hating then —

And no more love: Gone is the heart of Man.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rickrozoff

Az új napkelte gyászdala* (Magyar)

1945. augusztus 6-án, hétfőn

reggel negyed kilenckor

 

Szívemhez kötözve, mint abroncsához Ixion,

szívemre szegezve, mint Lator a keresztre,

Krisztusunk s az űr közt függök, hol a világot elérte veszte,

 

s az Éhség Útjáról a fantom-napot bámulom,

az Emberszív kísértetét… a vérvörös Kaint,

s az Ember vérszomjas gondolatait,

e még vörösebb Nérót, ki halált hozott

az Anyaföldre s szétszaggatta méhét,

hogy kikutassa, hol fogantatott.

 

De nem gyászolta szem,

mert nem maradt, hogy könnyet ejtsen,

mind megvakult, akár az évek

 

Krisztus születése óta. Anya vagy gyilkos, adtál létet

vagy visszavettél –

már egyremegy.

 

Volt egy reggel, amidőn ifjú volt a Szent Fény,

s a gyönyörű Első Teremtmény

bűntelennek gondolva minket forrásainkhoz közelített.

 

Hittük, mellünkben bizton van a szív, s a Fényre dalolt –

azt álmodtuk, hogy a csontban

a velőt nem éri baj... s az érben a vér, s a nedv, mely a fában áramolt,

az Istenség forrása volt.

 

De láttam az apró Hangya-embert, mint sürög-forog

cipelve világnagy terhét a mindenség szennyének

s szennyét az emberek szívének –

préselve-nyomva, míg a kéj s a vágya napnál is

nagyobb tüzet fogott.

 

S az izzásból sugár kelt nesztelen, megrázta az eget,

falnivalót kutatott, s minden csírát elölt,

ami csak sarjad a földön, elaszalt mindeneket,

velőt szürcsölt a csontból:

s pusztult a szem, mely lát s a száj, mely csókot ad

vagy fekszik mennykő-feketén, s a legyilkolt napra vigyorog.

 

Az élő vak s a látó Holt együtt hever,

mint szerelemben... És nincsen többé szeretet,

se gyűlölet: az Ember szíve elveszett.

 

*Részlet Az atombomba három költeményéből



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap