Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sitwell, Osbert: Giardino Pubblico (Giardino Pubblico Magyar nyelven)

Sitwell, Osbert portréja
Tótfalusi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Giardino Pubblico (Angol)

Petunias In mass formation,

An angry rose, a hard carnation,

Hot yellow grass, a yellow palm

Rising, giraffe-like, into calm

All these glare hotly in the sun.

Behind are woods, where shadows run

Like water through the dripping shade

That leaves and laughing wind have made.

Here silence, like a silver bird.

Pecks at the fruit-ripe heat. We heard

Townward, the voices, glazed with starch,

Of Tourists on belated march

From church to church, to praise by rule

The beauties of the Tuscan school,

Clanging of trams, a hidden flute,

Sharp as the taste of unripe fruit ;

Street organs join with tolling bell

To threaten us with both Heaven and Hell,

But through all taps a nearing sound

As of stage-horses pawing ground.

Then like a whale, confined in cage,

(In grandeur of a borrowed carriage)

The old Marchesa swam in sight

In tinkling jet that caught the light,

Making the sun hit out each tone

As if it played a xylophone,

Till she seems like a rainbow, where

She swells, and whale-take, spouts the air.

 

And as she drove, she imposed her will

Upon all things both live and still ;

Lovers hid quickly – none withstood

That awful glance of widowhood ;

Each child, each tree, the shrilling heat

Became encased in glacial jet,

The very songbird in the air

Became a scarecrow, dangling there,

While, if you turned to stare, you knew

The punishment Lot's wife went through.

 

Her crystal cage moves on. Stagnation

Now thaws again to animation ;

Gladly the world receives reprieve

Till six o'clock to-morrow eve,

When punctual as the sun, she'll drive

Life out of everything alive,

Then in gigantic glory, fade

Sunward, through the western glade…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.archive.org/stream

Giardino Pubblico (Magyar)

Hosszú sorban petuniák,

hússzin, vad, mérges rózsafák,

tűzsárga gyep, egy sárga pálma

zsiráf-fejét a csendbe mártva

- villognak mind a hő napon.

Hátul, fák közt, vízként oson

cseppenő homályba az árny,

lomb és nevető szél nyomán.

Ért-barack hőt csipked a csend,

mint ezüst madár. Odalent,

keménygallér, neszez a város,

turisták futkosnak, szabályos

szóval a Toszkán Iskolát

dicsérik templomokon át,

villamos cseng; autóduda

fanyar, mint zöld gyümölcs husa;

verkli- és, harangszó vegyest:

Menny s Pokol együtt fenyeget.

De már hallik mindezen át

egy új nesz: színpadi paták;

majd, mint egy bálna nagy kalitban,

a vén Marchesa színre libben,

(kölcsön-hintóban tündököl)

csengő sugár, a fényre tör,

hogy minden színt kiolt a nap,

xilofon-hang mind, sápatag,

csak ő van már, dagadt szivárvány,

s levegőt fecskend bálna-orrán.

 

Vonul, s ami csak él, piheg,

ólmos lényével üli meg;

szeretők elbújnak — nem állják

baljós özvegyi arca báját,

gyermek, fa, vibráló meleg

fagyott szökőkúttá mered,

maga az énekes madár,

mint madárijesztő, csak áll,

s ki hátranéz, a hajdani

Lót neje kínját ízleli.

 

Eltűnt kristály kalitja. Már

enged a fagy, éled a táj,

felfüggesztetett az itélet:

holnap hatig most újra élhet,

s akkor, nap-pontosan, jön ő,

a minden élőt elölő,

míg a nyugvó napba zilálva

kihúny ormótlan glóriája.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap