Smith, William Jay: Dachshund

"The deer and the dachshund are one. "
Wallace Stevens, "Loneliness in Jersey City"

The Dachshund leads a quiet life
Not far above the ground;
He takes an elongated wife,
They travel all around.

They leave the lighted metropole;
Nor turn to look behind
Upon the headlands of the soul,
The tundras of the mind.

They climb together through the dusk
To ask the Lost-and-Found
For information on the stars
Not far above the ground.

The Dachshunds seem to journey on:
And following them, I
Take up my monocle, the Moon,
And gaze into the sky.

Pursuing them with comic art
Beyond the cosmic goal,
I see the whole within the part,
The part within the whole;

See planets wheeling overhead,
Mysterious and slow,
While morning buckles on his red,
And on the Dachshunds go.

„Az őz meg a dakszli egy.”
Wallace Stevens: Magányosság Jersey Cityben

A dakszli élete nyugodt,
Alig a föld felett;
Elvesz egy megnyúlt annyukot,
S a pár útnak ered.

A metropolis fényeit
Elhagyják, s ködbe vész
A lélek-hegyfok – mit nekik –
S tundráival az ész.

Meg sem állnak az Elhagyott
Tárgyi Hivatalig:
Hátha találtak csillagot
A föld felett alig.

Dakszliék utaznak tovább;
Nyomukba eredek,
S monoklimon, a holdon át
Az égbe kémlelek.

E komikus dakszli-lesem
Kozmikus útra készt,
A részben az egészt lesem,
Az egészben a részt:

Rejtelmesen fordulnak át
A bolygók, míg az ég
Felköti hajnalbíborát,
S vonulnak dakszliék.