Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Spender, Stephen: Ultima Ratio Regum

Spender, Stephen portréja

Ultima Ratio Regum (Angol)

The guns spell money's ultimate reason

In letters of lead on the spring hillside.

But the boy lying dead under the olive trees

Was too young and too silly

To have been notable to their important eye.

He was a better target for a kiss.

 

When he lived, tall factory hooters never summoned him.

Nor did restaurant plate-glass doors revolve to wave him in.

His name never appeared in the papers.

The world maintained its traditional wall

Round the dead with their gold sunk deep as a well,

Whilst his life, intangible as a Stock Exchange rumour, drifted outside.

 

O too lightly he threw down his cap

One day when the breeze threw petals from the trees.

The unflowering wall sprouted with guns,

Machine-gun anger quickly scythed the grasses;

Flags and leaves fell from hands and branches;

The tweed cap rotted in the nettles.

 

Consider his life which was valueless

In terms of employment, hotel ledgers, news files.

Consider. One bullet in ten thousand kills a man.

Ask. Was so much expenditure justified

On the death of one so young and so silly

Lying under the olive tree, O world, O death?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Ultima Ratio Regum (Magyar)

Puskák írják a pénz végső bölcseségét

ólombetűkkel a tavaszi hegyoldalba.

A fiú azonban, aki halottan fekszik az olajfák alatt,

túlfiatal volt és túl együgyű ahhoz,

hogy fontos szemük észrevegye.

Jobb lett volna, ha egy csók veszi célba.

 

Míg élt, sohase szólították hatalmas gyárszirénák,

éttermek üvegajtai se perdültek előtte, hogy belebegtessék,

a neve nem jelent meg soha az újságokban.

A világ őrizte hagyományos falát

a halottak körül, kiknek kútmélyre süllyedt az aranya,

miközben az ő élete kint hányódott, tapinthatatlanul, mint egy tőzsdetipp.

 

Óh, túlkönnyedén dobta el a sapkáját,

egy nap, mikor szirmokat rázott a fákról a szél.

Puskákkal rügyezett a virágtalan fal;

gépfegyver-düh kaszálta gyorsan a füvet;

zászlók és ágak hulltak kezekből és ágakról;

a tvíd-sapka a csalán közt rothadt.

 

Mérlegeld az életét, amely munkáltatói szakkifejezések,

szálloda-főkönyvek és hírrovatok szerint értéktelen volt.

Mérlegeld azt is, hogy csak minden tízezredik golyó öl.

S tedd föl a kérdést: indokolt-e ennyi kiadás

egy fiú haláláért, aki oly fiatal volt és oly együgyű

és aki most az olajfák alatt nyujtózik, óh világ, óh halál?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap