Spenser, Edmund: Amoretti: 75. szonett (Amoretti: Sonnet 75 Magyar nyelven)

One day I wrote her name upon the strand,

But came the waves and washed it away:

Again I write it with a second hand,

But came the tide, and made my pains his prey.

Vain man, said she, that doest in vain assay,

A mortal thing so to immortalize,

For I myself shall like to this decay,

And eek my name be wiped out likewise.

Not so, (quod I) let baser things devise

To die in dust, but you shall live by fame:

My verse, your virtues rare shall eternize,

And in the heavens write your glorious name.

Where whenas death shall all the world subdue,

Our love shall live, and later life renew.

Homokba írtam kedvesem nevét,

de jött a hullám s rajzom elsöpörte:

leírtam ujra minden betüjét,

de jött a dagály s munkám eltörölte.

Hiú ember, hiú vágy – szólt pörölve

a lány – megfogni a pillanatot,

hisz magam is így omlok egykor össze

és nevemmel együtt elpusztulok.

Tévedsz! – feleltem –; híred élni fog,

ami porba hal, az csak földi lom,

szépséged a dalaimban lobog

s dicső neved a mennybe fölirom.

S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,

örökké él s örökké megujul.