Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Stafford, William: An Address to the Vacationers at Cape Lookout

Stafford, William portréja

An Address to the Vacationers at Cape Lookout (Angol)

The whole weight of the ocean smashes on rock;

the sun hounds the night; gulls ravel the edge.

Here it is better to allow for what happens, all of it –

the part assumed, the lie that keeps a rendezvous

with proof, the wickerwork that disguises the iron.

This place is too real for that blame

people pin on each other, for honor or dishonor.

Have you noticed how uninvited

anything pure is? Be brave – there is such a thing

as helping history get on with its dirty work.

 

When the home folk tell you goodbye,

they shouldn’t bid you goodbye that corrupted, wise way,

or burden you with too great a gift; and I

wouldn’t burden you, except with one great gift:

the cold, the world that spins in cold space –

to be able to walk away, not writhe in regret

or twist in the torture bush. After all,

there is such a thing as justice in friendship.

Have you noticed how uninvited

anything pure is? Here something big lifts us

outside, scorns our bravery or fear.

 

What disregards people does people good.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://vertiginious.tumblr.com/post

Beszéd a vakációkhoz a Kilátó-foknál (Magyar)

Az óceánt saját súlya zúzza szét a sziklán,

nap éjt üldöz; az éleket sirályok kuszálják.

A legjobb itt a sorsára hagyni mindent, ami van -

a felvett szerepet, a hétpróbás

hazugságot, a vesszőgát vascölöpjeit;

túl valóságos ez a hely ahhoz, amit

az ember egymásra aggat: becsület, becstelenség.

Észrevetted-e, mennyire hivatlan,

ami tiszta? Légy bátor — lehet, hogy

segítened kell a történelmet, bármilyen mocskos.

 

Ha az otthoniak viszontlátást köszönnek,

nem kényszerítenek viszontlátni, romlottan-bölcsen

nem terhelnek meg túl nagy ajándékkal; és én

se terhellek meg: egyedül csak a hideggel -

a földdel, ami a hideg űrben kering.

Bírj tovább menni, megbánás ne gyötörjön,

ne forogj kínvallató bokorban. Végül is

lehet hogy, hogy van igaz barátság.

Tudjuk, mindig is hivatlan lesz,

mi tiszta: itt valami hatalmas emel

túl, fittyet hány bátorságodnak, félelmednek.

 

Ami nem törődik az emberrel, az tesz jót neki.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap