Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Stephens, James: The Shell

Stephens, James portréja

The Shell (Angol)

And then I pressed the shell 
Close to my ear         
And listened well,     
And straightway like a bell   
Came low and clear
The slow, sad murmur of the distant seas,   
Whipped by an icy breeze     
Upon a shore 
Wind-swept and desolate.    
It was a sunless strand that never bore
The footprint of a man,         
Nor felt the weight    
Since time began       
Of any human quality or stir 
Save what the dreary winds and waves incur.
And in the hush of waters was the sound    
Of pebbles rolling round,      
For ever rolling with a hollow sound.          
And bubbling sea-weeds as the waters go   
Swish to and fro
Their long, cold tentacles of slimy grey.      
There was no day,     
Nor ever came a night           
Setting the stars alight          
To wonder at the moon:
Was twilight only and the frightened croon,           
Smitten to whimpers, of the dreary wind    
And waves that journeyed blind—  
And then I loosed my ear ... O, it was sweet           
To hear a cart go jolting down the street.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

A kagyló (Magyar)

És akkor fülemhez
Szorítottam a kagylót,
És fülelni kezdtem:
Mintha messzi harangszót
Ha hall az ember,
Förgeteg verte tengerek lassú moraja szólt,
Jeges fuvallat korbácsolt
Szeles, kietlen part felől.
Fénytelen, fakó partról, melyen soha
Emberi láb még nem hagyott nyomot.
Hol az idők kezdete óta
Homok nem érezte súlyát, mozdulását
Emberi létnek,
Csak habok, csak szelek suhogását.
S a vízzúgásban rejtett
Kavicscsörgés sejlett
Mint örökkön üres görgeteg,
Mit víznek járásától görnyeteg
Bugyborló hinárok iszamos, hideg
Száltestei visszasusognak.
E helyt nem kél reggelre nap,
Nem alkonyodik,       
Csillagok nem gyúlnak          
A hold csodálatára.   
Dereng csupán és vert turbékolása   
Hallik nyiszorgó, rémült szeleknek   
És a hullámtarajok vak csapódásai.  
S ahogy kezdeném a kagylót ellazítani        
Mily zene volt fülemnek az útról      
Szekérzörgést hallani.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaF. R.

minimap