The Shell (Angol)
And then I pressed the shell
Close to my ear
And listened well,
And straightway like a bell
Came low and clear
The slow, sad murmur of the distant seas,
Whipped by an icy breeze
Upon a shore
Wind-swept and desolate.
It was a sunless strand that never bore
The footprint of a man,
Nor felt the weight
Since time began
Of any human quality or stir
Save what the dreary winds and waves incur.
And in the hush of waters was the sound
Of pebbles rolling round,
For ever rolling with a hollow sound.
And bubbling sea-weeds as the waters go
Swish to and fro
Their long, cold tentacles of slimy grey.
There was no day,
Nor ever came a night
Setting the stars alight
To wonder at the moon:
Was twilight only and the frightened croon,
Smitten to whimpers, of the dreary wind
And waves that journeyed blind—
And then I loosed my ear ... O, it was sweet
To hear a cart go jolting down the street. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.bartleby.com |
|
A kagyló (Magyar)
És akkor fülemhez Szorítottam a kagylót, És fülelni kezdtem: Mintha messzi harangszót Ha hall az ember, Förgeteg verte tengerek lassú moraja szólt, Jeges fuvallat korbácsolt Szeles, kietlen part felől. Fénytelen, fakó partról, melyen soha Emberi láb még nem hagyott nyomot. Hol az idők kezdete óta Homok nem érezte súlyát, mozdulását Emberi létnek, Csak habok, csak szelek suhogását. S a vízzúgásban rejtett Kavicscsörgés sejlett Mint örökkön üres görgeteg, Mit víznek járásától görnyeteg Bugyborló hinárok iszamos, hideg Száltestei visszasusognak. E helyt nem kél reggelre nap, Nem alkonyodik, Csillagok nem gyúlnak A hold csodálatára. Dereng csupán és vert turbékolása Hallik nyiszorgó, rémült szeleknek És a hullámtarajok vak csapódásai. S ahogy kezdeném a kagylót ellazítani Mily zene volt fülemnek az útról Szekérzörgést hallani.
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | F. R. |
|