Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Stevens, Wallace: Száraz cipó (Dry Loaf Magyar nyelven)

Stevens, Wallace portréja
Kassák Lajos portréja

Vissza a fordító lapjára

Dry Loaf (Angol)

It is equal to living in a tragic land 
To live in a tragic time. 
Regard now the sloping, mountainous rocks 
And the river that batters its way over stones, 
Regard the hovels of those that live in this land. 
 
That was what I painted behind the loaf, 
The rocks not even touched by snow, 
The pines along the river and the dry men blown 
Brown as the bread, thinking of birds 
Flying from burning countries and brown sand shores, 
 
Birds that came like dirty water in waves 
Flowing above the rocks, flowing over the sky, 
As if the sky was a current that bore them along, 
Spreading them as waves spread flat on the shore, 
One after another washing the mountains bare. 
 
It was the battering of drums I heard 
It was hunger, it was the hungry that cried 
And the waves, the waves were soldiers moving, 
Marching and marching in a tragic time 
Below me, on the asphalt, under the trees. 
 
It was soldiers went marching over the rocks 
And still the birds came, came in watery flocks, 
Because it was spring and the birds had to come. 
No doubt that soldiers had to be marching 
And that drums had to be rolling, rolling, rolling. 

 



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://michaelschiavo.blogspot.hu/2004/10/dry-loaf-by-wallace-stevens.html

Száraz cipó (Magyar)

Tragikus földön élni éppen olyan,
mint tragikus időben.
Lásd a lemart sziklahegyeket
és a patakot, mely köveken kalapálja ki útját.
Lássátok azok kalyibáit, akik ezen a földön élnek.
 
Ez volt, amit a cipó mögé festettem,
sziklákat, miket még kő sem érintett,
patak menti fenyőket, száraz embereket,
akiket barnára fúj a szél, mint a kenyeret, és madarakra gondolnak,
égő országokból, barna parti fövenyekről elszállt madarakra,
 
melyek, mint a mocskos víz, hullámokban jöttek,
elborítják a sziklákat, elborítják az eget,
mintha vízár volna az ég, sodorja őket,
szétteríti, mint hullámokat a parton,
s egymás után kopárra súrolja a sziklákat.
 
Dobok kalapálását hallottam én,
Éhség volt, éhezők kiáltoztak,
és a hullámok, a hullámok vonuló katonák voltak,
mentek, meneteltek e tragikus időben
alattam az aszfalton, a fák alatt.
 
Katonák voltak, akik a sziklákon vonultak át,
s a madarak megint jöttek, jöttek vizes csapatokban,
mert tavasz volt, és madaraknak jönni kellett.
Nyilván a katonáknak is menetelni kellett,
és a doboknak döngni, döngni, döngni.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaforum.index.hu

minimap