Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Stevens, Wallace: Változni fog VII (It Must Change VII Magyar nyelven)

Stevens, Wallace portréja

It Must Change VII (Angol)

After a lustre of the moon, we say
We have not the need of any paradise,
We have not the need of any seducing hymn.
 
It is true. Tonight the lilacs magnify
The easy passion, the ever-ready love
Of the lover that lies within us and we breathe
 
An odor evoking nothing, absolute.
We encounter in the dead middle of the night
The purple odor, the abundant bloom.
 
The lover sighs as for accessible bliss,
Which he can take within him on his breath,
Possess in his heart, conceal and nothing known.
 
For easy passion and ever-ready love
Are of our earthy birth and here and now
And where we live and everywhere we live,
 
As in the top-cloud of a May night-evening,
As in the courage of the ignorant man,
Who chants by book, in the heat of the scholar, who writes
 
The book, hot for another accessible bliss:
The fluctuations of certainty, the change
Of degree of perception in the scholar’s dark.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://taimur.wordpress.com

Változni fog VII (Magyar)

Holdfényözön után, mondják,
Semmi szükségünk az édenkertre,
Semmi szükségünk csábító énekekre.
 
Igaz. Ma éjjel az orgonafák felnagyítják
A könnyű szenvedélyt, a mindenre elszánt
Hősszerelmest bennünk, s belélegezzük
 
Az illatot, mely semmire sem utal, oly tökéletes.
Az éjjel legeslegmélyén ott találjuk
A bíbor illatot, a virulás bőségét.
 
A szerelmes sóhaját, mintha elérhető üdvőt keresne,
Mit lélegzetével magába szívjon és szívébe rejtsen,
Mint saját tulajdonát, mit sem sejtve.
 
A könnyű szenvedélyt és a mindig kész szerelmet
Mi földre születők kapjuk, itt és most hozzánk tartozik,
Míg élünk, bárhol, ahol csak élhetünk –
 
A májusi éjszaka gomolyfelhőtornyán,
A járatlan ember bátorságában, aki könyvből énekel,
A tudás lobogó hevében, aki
 
Megírja a könyvet, egy másik elérhető üdvöt remélve
A bizonyosság hullámait, az érzékelés fokozatainak
Zengő harmóniáját a tudás sötétjében.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nagyvilag-folyoirat.hu

minimap