Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Stevens, Wallace: Égövünk költeményei (The Poems of Our Climate Magyar nyelven)

Stevens, Wallace portréja

The Poems of Our Climate (Angol)

I

Clear water in a brilliant bowl,

Pink and white carnations. The light

In the room more like a snowy air,

Reflecting snow. A newly-fallen snow

At the end of winter when afternoons return.

Pink and white carnations - one desires

So much more than that. The day itself

Is simplified: a bowl of white,

Cold, a cold porcelain, low and round,

With nothing more than the carnations there.

 

II

Say even that this complete simplicity

Stripped one of all one's torments, concealed

The evilly compounded, vital I

And made it fresh in a world of white,

A world of clear water, brilliant-edged,

Still one would want more, one would need more,

More than a world of white and snowy scents.

 

III

There would still remain the never-resting mind,

So that one would want to escape, come back

To what had been so long composed.

The imperfect is our paradise.

Note that, in this bitterness, delight,

Since the imperfect is so hot in us,

Lies in flawed words and stubborn sounds.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://user.icx.net/~richmond/fgcgathering

Égövünk költeményei (Magyar)

I

Tündöklő tálban tiszta víz,

Rózsaszín és fehér szegfűk. A fény

A szobában inkább: havas levegő,

Havat tükröz. Frissen hullt hó a tél

Végén, mikor már délután is van újra.

Rózsaszín és fehér szegfűk – mennyivel

Többre vágyunk. Maga a nappal

Leegyszerűsített: egy tál fehérség.

Hideg, lapos, kerek jégporcelán,

S nincs benne más, csupán ezek a szegfűk.

 

II

Mondd bár, hogy e teljes egyszerűség

Fölment minden kín alól, rejti a

Gonosz elegyű, nyughatatlan ént,

S fehér világgal frissít fel,

Tündöklő tálú tiszta-víz-világgal,

Akkor is: az ember többet akarna,

Több kellene fehér hóillatoknál.

 

III

Marad, persze, a készenlét: az elme;

Szöknénk folyton, vissza oda, ami

Oly rég formálódik. Mert édenünk:

Mindig a befejezetlen. Jegyezd meg,

Keservek közt, gyönyörünk: hogy ilyen

Forró bennünk a befejezetlen, ott van

Lázas szavunkban, konok hangjainkban.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap