Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Sweeney, Matthew: A ház (The House Magyar nyelven)

Sweeney, Matthew portréja

The House (Angol)

The house had a dozen bedrooms,
each of them cold, and the wind
battered the windows and blew down
power-lines to leave the house dark.
Rats lived in the foundations,
sending scouts under the stairs
for a year or two, and once
a friendly ghost was glimpsed
at the foot of a bed. Downhill
half a mile was the Atlantic,
with its ration of the drowned --
one of whom visited the house,
carried there on a door.
It hosted dry corpses, too,
with nostrils huge to a child,
but never a murder --
except the lambs bled dry
in the yard outside. Sunlight
never took over the interior,
and after dark the cockroaches
came from under a cupboard
to be eaten by the dog.
Crows were always sitting
on the wires, planning nests
in the chimneys, and a shotgun
sometimes blew a few away.
Neighbours never entered
as often as in other houses,
but it did have a piano upstairs.
And I did grow up there.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://www.fb3.uni-siegen.de/anglistik/forum/sweeney/sweeney.html

A ház (Magyar)

Tizenkét hálószoba volt a házban, 
mind hideg; az ablakokon ki-be járt 
a szél és leszakított minden 
villanyvezetéket: sötéten állt a ház. 
Az alagsorban patkányok tanyáztak, 
két-három évig a lépcsõ alá 
jártak fülelni, egyszer pedig 
nyájas kísértet jelent meg egy ágy 
lábánál. A völgyben, félmérföldnyire 
ott volt az Óceán, benne 
a vízbefúltak – az egyik közülük 
járt már a házban, egy ajtólapon 
cipelték fel oda. A ház 
gyerek számára roppant orrlukú 
száraz hulláknak is szállást adott, 
vérontásnak soha – 
csak a bárányok száraz vére folyt 
az udvaron. Nap fénye bent 
soha nem hódított, sötétedés után 
bogarak másztak ki 
a szekrények alól, 
hogy a kutya felfalja õket. 
A dróton állandóan varjak ültek, 
tervezték, hogy a kéményekbe 
raknak fészket; néhanap 
egy vadászpuska szétkergette õket. 
Szomszéd soha nem tért be oda 
annyiszor, mint más házakba, ám 
az emeleten volt egy zongora. 
És ott nõttem fel én.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaNagyvilág XLIV. évfolyam 7-8.

minimap