Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Swift, Jonathan: A Beautiful Young Nymph Going To Bed

Swift, Jonathan portréja

A Beautiful Young Nymph Going To Bed (Angol)

Corinna, Pride of Drury-Lane,

For whom no Shepherd sighs in vain;

Never did Covent Garden boast

So bright a batter'd, strolling Toast;

No drunken Rake to pick her up,

No Cellar where on Tick to sup;

Returning at the Midnight Hour;

Four Stories climbing to her Bow'r;

Then, seated on a three-legg'd Chair,

Takes off her artificial Hair:

Now, picking out a Crystal Eye,

She wipes it clean, and lays it by.

Her Eye-Brows from a Mouse's Hide,

Stuck on with Art on either Side,

Pulls off with Care, and first displays 'em,

Then in a Play-Book smoothly lays 'em.

Now dextrously her Plumpers draws,

That serve to fill her hollow Jaws.

Untwists a Wire; and from her Gums

A Set of Teeth completely comes.

Pulls out the Rags contriv'd to prop

Her flabby Dugs and down they drop.

Proceeding on, the lovely Goddess

Unlaces next her Steel-Rib'd Bodice;

Which by the Operator's Skill,

Press down the Lumps, the Hollows fill,

Up hoes her Hand, and off she slips

The Bolsters that supply her Hips.

With gentlest Touch, she next explores

Her Shankers, Issues, running Sores,

Effects of many a sad Disaster;

And then to each applies a Plaster.

But must, before she goes to Bed,

Rub off the Daubs of White and Red;

And smooth the Furrows in her Front,

With greasy Paper stuck upon't.

She takes a Bolus e'er she sleeps;

And then between two Blankets creeps.

With pains of love tormented lies;

Or if she chance to close her Eyes,

Of Bridewell and the Compter dreams,

And feels the Lash, and faintly screams;

Or, by a faithless Bully drawn,

At some Hedge-Tavern lies in Pawn;

Or to Jamaica seems transported,

Alone, and by no Planter courted;

Or, near Fleet-Ditch's oozy Brinks,

Surrounded with a Hundred Stinks,

Belated, seems on watch to lie,

And snap some Cull passing by;

Or, struck with Fear, her Fancy runs

On Watchmen, Constables and Duns,

From whom she meets with frequent Rubs;

But, never from Religious Clubs;

Whose Favour she is sure to find,

Because she pays them all in Kind.

Corinna wakes. A dreadful Sight!

Behold the Ruins of the Night!

A wicked Rat her Plaster stole,

Half eat, and dragged it to his Hole.

The Crystal Eye, alas, was miss'd;

And Puss had on her Plumpers piss'd.

A Pigeon pick'd her Issue-Peas;

And Shock her Tresses fill'd with Fleas.

The Nymph, tho' in this mangled Plight,

Must ev'ry Morn her Limbs unite.

But how shall I describe her Arts

To recollect the scatter'd Parts?

Or show the Anguish, Toil, and Pain,

Of gath'ring up herself again?

The bashful Muse will never bear

In such a Scene to interfere.

Corinna in the Morning dizen'd,

Who sees, will spew; who smells, be poison'd.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A gyönyörű ifjú nimfa, mikor lefekvéshez készülődik (Magyar)

Corinna, Drury-Lane leánya,

kiért pásztor nem sír hiába;

s a Covent Garden-en se járt még

ily rozoga utcai szépség;

vén korhely nem kezd ki vele,

kocsmában sincsen hitele;

késő éjjel ér haza: várja

a negyediken budoárja.

S a háromlábú székre ülve

elsőnek műhaja kerül le;

kiemeli üvegszemét,

megtörli, úgy teszi odébb.

Majd mindkét ragasztott, egérbőr

szemöldökét gonddal helyéről

lefejti, kisimítja, végül

egy könyvet rak rá nehezékül.

Kivesz két arctömő golyót:

aszott arca attól pufók.

Ínyén egy drótot megtekerve

egy komplett műfogsort emel le.

A dúcoló rongyot kihúzva

fonnyadt keble lelottyan újra.

Aztán az istennő acél

bordájú fűzőjéhez ér,

mit ügyesen kezel a hölgy:

dudort lenyom, völgyet kitölt.

Letolja a párnát, melyet

derekán hord: csípő helyett.

Gyengéd ujjaival megérint

lábszárán pörsenést, fekélyt, mind

oly sok katasztrófa nyoma:

egy-egy tapaszt ragaszt oda.

Letörli a piros-fehér

púdert, mielőtt ágyba tér,

kisimítja a ráncait:

arcára zsírpapírt szorít;

altatót vesz be éjszakára,

s gyorsan takarót húz magára.

Gyötri heves szerelme kínja,

s szemét ha végül is lehúnyja:

álmában a Bridewell-ben ül,

verik, sikolt erőtlenül;

vagy kocsmába csalta egy álnok

strici, s ott hagyta: ő a zálog;

s viszik Jamaicá-ba, hol

telepes sincs, ki udvarol;

vagy a csatornához közel,

hol a föld szennyes bűzt lehel:

ott áll ő, késő este lesben,

hogy egy-egy mamlasszal kikezdjen.

Avagy lelkére félelem tört:

s az uzsorást látja, s a rendőrt,

kiktől inzultus éri sokszor,

– de sosem Vallási Kluboktól –

ám megnyeri kegyeiket,

mert ő természetben fizet.

Corinna ébred. Iszonyat,

mi ment tönkre egy éj alatt!

Kenőcsével, félig befalván,

üregébe vonult egy patkány.

Eltűnt üvegszeme, s a cirmos

épp arctömőjére pisil most.   

A tapaszt bekapta a csóka,    

pincsitől bolhás a paróka.      

S reggel, bár dúltan, tagjait

a nimfa összerakja mind.       

De hogy írjam le, mily művészet,

míg megkerülnek mind a részek;

vagy hogy mutassam meg a kínt,

mellyel egésszé áll megint?   

A Múzsát megölné a szégyen,

hogy ilyen színbe közbelépjen!

Corinna felrak minden éket: 

ha látod, hánysz, a bűze méreg.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap