Swinburne, Charles Algernon: Versengés (A Match Magyar nyelven)

If love were what the rose is,
  And I were like the leaf,     
Our lives would grow together         
In sad or singing weather,     
Blown fields or flowerful closes,
  Green pleasure or gray grief;          
If love were what the rose is,
  And I were like the leaf.     

If I were what the words are,           
  And love were like the tune,
With double sound and single          
Delight our lips would mingle,         
With kisses glad as birds are 
  That get sweet rain at noon;
If I were what the words are,
  And love were like the tune.          

If you were life, my darling, 
  And I your love were death,          
We’d shine and snow together         
Ere March made sweet the weather
With daffodil and starling    
  And hours of fruitful breath;          
If you were life, my darling, 
  And I your love were death.          

If you were thrall to sorrow,
  And I were page to joy,      
We’d play for lives and seasons       
With loving looks and treasons        
And tears of night and morrow        
  And laughs of maid and boy;
If you were thrall to sorrow, 
  And I were page to joy.      

If you were April’s lady,      
  And I were lord in May,     
We’d throw with leaves for hours
And draw for days with flowers,     
Till day like night were shady          
  And night were bright like day;     
If you were April’s lady,      
  And I were lord in May.

If you were queen of pleasure,         
  And I were king of pain,    
We’d hunt down love together,       
Pluck out his flying-feather, 
And teach his feet a measure,
  And find his mouth a rein;  
If you were queen of pleasure,         
  And I were king of pain.     

Ha a szerelem rózsa,
   hadd legyek én levél,
életünk együtt nőne
bús és dalos időbe
- dúlt rét, virágos róna,
   ősz bánat s édes kéj -
Ha a szerelem rózsa,
   Hadd legyek én levél.

Ha vers volnék a dalban,
   s dallam a szerelem,
énekben egyesülnénk,
ajk-ajkon üdvözülnénk,
s csók, csattogó madárhad
   zengne esős delen,
Ha vers volnék a dalban
   s dallam a szerelem.

Ha te édes, az élet,
   s én kedvesed, halál,
együtt sütnénk, havaznánk,
s míg március csókot dob ránk,
míg nárcisz s harkály éled
   eperízű szélre vár -
ha te édes, az élet,
   s én kedvesed, halál.

Ha bánat rabja volnál,
   s öröm apródja én,
játszanánk ősszel, tavasszal,
csellel, édes szavakkal,
könnyekkel, éjjel, nappal,
   nevetve lány s legény
ha bánat rabja volnál,
   s öröm apródja én.

Ha te április hölgye
   s én májusnak ura,
legyeznél gyenge ággal,
beszórnálak virággal,
míg a nappal árnyak völgye
   s az éj fényes, fura -
ha te április hölgye
   s én májusnak ura.

Ha te örömkirálynő,
   és én a kínkirály,
Kupidót együtt lessük,
csalfa szárnyát lenyessük,
táncot mértékre jár ő,
   zablát kap, pórul jár -
ha te örömkirálynő
   és én a kínkirály.