Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Tate, Allen: The Wolves

Tate, Allen portréja

The Wolves (Angol)

There are wolves in the next room waiting
With heads bent low, thrust out, breathing
At nothing in the dark; between them and me
A white door patched with light from the hall
Where it seems never (so still is the house)
A man has walked from the front door to the stair.
It has all been forever. Beasts claw the floor.
I^have brooded on angels and archfiends
But no man has ever sat where the next room's
Crowded with wolves, and for the honor of man
I affirm that never have I before. Now while
I have looked for the evening star at a cold window
And whistled when Arcturus spilt his light,
I've heard the wolves scuffle, and said: So this
Is man; so-what better conclusion is there-
The day will not follow night, and the heart
Of man has a little dignity, but less patience
Than a wolf's, and a duller sense that cannot
Smell its own mortality. (This and other
Meditations will be suited to other times
After dog silence howls his epitaph.)
Now remember courage, go to the door,
Open it and see whether coiled on the bed
Or cringing by the wall, a savage beast
Maybe with golden hair, with deep eyes
Like a bearded spider on a sunlit floor
Will snarl-and man can never be alone.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A farkasok (Magyar)

Farkasok vannak a szomszéd szobában,
Leszegett fejjel várnak, szimatolják
A semmit a sötétben; köztük s köztem
Egy fehér ajtó, kitoldozva fénnyel
Az előszobából, ahol alighanem még
(Olyan csöndes a ház) ember nem ment
A lépcsőhöz a bejárati ajtón.
Mindig így volt. Vadak vájják a padlót.
Angyalra és sátánra gondoltam már,
De ember ott nem ült még, ahol a szomszéd
Szoba farkassal tele, és az ember
Becsületére mondom, én se. Most, míg
Egy hideg ablakban a Venust lestem,
Füttyentve, hogy az Arcturus fénye loccsant,
Hallottam: a farkasok dulakodnak, s mondtam:
Ez hát az ember, s mi lenne jobb tanulság:
Az éjre nem jön nappal, és az emberszívben
Van egy csöpp méltóság, de kevesebb türelem,
Mint a farkaséban, s tompább érzéke nem
Orrontja halandóságát. (Ez és más
Elmélkedések más időkhöz illenek: majd ha
Eb csönd vonítja el a sírbeszédét.)
Most emlékezz a bátorságra, menj és nyisd ki
Az ajtót, nézd meg, hátha az ágyban gömbölyödve
Vagy a falnál lapulva egy fenevad
(Szőre tán arany, mély szeme, mint szakállas
Pók napsütötte padlón) vicsorog -
Az ember sose lehet egyedül.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. Sz.

minimap